"Mintha a ház halovány álmok emlékét idézte volna fel."

"Kevés nyom árulkodott a korábbi lakókról, csak az illatok, melyek mélyen beívódtak a falakba és a padlóba. ... Sötétedésig üldögélt ott... Nem akart hazamenni. Volt a levegőben valami, ami megnyugtatta. Ismerős illatok fogadták, mintha egykor már járt volna itt. Mintha a ház halovány álmok emlékét idézte volna fel."

Fannie Flagg

A régi dolgok általában tökéletesek, és engedik álmodni az embert. Évszázados falak, folyosók,  csigalépcsők könnyűszerrel átlendítenek egy másik világba, amit azonnal otthonodnak érzel.

Cseh Tamás

Őszelő, őszülő

Macska nélkül az élet

A címet napok óta felírtam, de bejegyzést írni nem engedett a rendszer. Akkor. Szóval macskaurat ki kellett hoznunk a házba, fiam kezelései miatt javasolták.

Öt hétig nem állt velem szóba, alig evett. Egy hete közeledik, fogad el ételt (mindig, állandóan, éjjel.nappal sürgős dolgai voltak), s hétvégén ismét a lábaimnál aludt. Erre, én gonosz fogtam magam, s hazautaztam három napra... Ma jöttem, sehol, félórás kiabálás után megkerült. A közel hétkilós állat nagyon szépen vékonyodik, hogy örülne az állatorvos, ha meglátná!

S otthon mi  a helyzet? Hiányzik, az ember megszokta az állandó vigyázzban állást, eltenni, takarni,  figyelni, takarítani, porszívózni stb. Hát most ez megszűnt. Megszűnt az állandó körülötted lét, akármerre mentél kísért,veled volt, ha olvastál öledben ült, ha számítógépeztél a házon feküdt. Szerettél és szerettek. Szomorú világ köszöntött ránk. Macska nélküli lét. Pici halál.

Hallgatom

Csodaország Csodarádióját a megeső sok-sok Csodáról, a sok Csodálatos Emberről Embertől. Aztán kimegyek az utcára, lemegyek a boltba, s egész mást tapasztalok. Nálunk, nem is értem miért, barna a tőkehús, mert nem veszik, az ember nem mer felvágottat venni, hasonlók miatt. Vevő alig jön a boltba, régen egymást tapostuk, főként egyes napszakokban. Akkor mégsem olyan csodálatos minden?

S még egy: havonta egy-egy fesztivál, sörnap stb. a városban, nekünk a fél lakótelepet kerülnünk kell, ha boltba mennénk, mert a lépcsőt, ami a domb tetejéről az utcafrontra vezet egy éve lezárták, s nincs megjavítva, felújítva. Sokszor elgondolkodom a csodák ilyetén természetén, pedig erre is emberek laknak, ahogy újabban mondják: polgárok.

Reggel

Kálváriafotózások: Kenyeri

 Nagy kedvencem. A kezdeti kálváriák közé tartozik, elhanyagolt, az út mellett áll, ahogy beérünk a faluba. (Pedig itt fotóztam a szépen rendezett, megbecsült régi sírokat.)  Valahogy mégis fenséges, Szilágyi István Kálváriák c. könyvének borítófotója volt annak idején.

Aztán fordulok egyet, s emlékezem. Apámék repülőtere itt volt, ezért  a közeli táboroztatás Páliban. S régen itt lakott a főiskolás barátnőm családja  is, 12 km-t gyalogoltunk Vönöckről, a szomszéd faluból a harmadik barátnőnkkel, hogy láthassuk. Már semmire (házakra, utcákra) nem ismertem rá. Csak a nagy gyaloglás maradt meg bennem. S azóta mi is hárman háromfelé sodródtunk.

Kálvária fotózóban:Páli

az a falu, ahol a II. világháborúban apám katonaként és pilótaként  hosszú időt töltött. Emiatt is mentem oda szívesen fotózni. Hetven év távlatából ismerőst keresni lehetetlen. A társai közül már csak ő él, mégis jó volt körülnézni a faluban.

A kálváriájukat, ami az elsők között épült hazánkban viszont nagyon szépen felújították. Nincsenek stációk, kápolna (legfeljebb templom a szomszédságban), az építmény csak sejteti a jövőt.