az a falu, ahol a II. világháborúban apám katonaként és pilótaként hosszú időt töltött. Emiatt is mentem oda szívesen fotózni. Hetven év távlatából ismerőst keresni lehetetlen. A társai közül már csak ő él, mégis jó volt körülnézni a faluban.
A kálváriájukat, ami az elsők között épült hazánkban viszont nagyon szépen felújították. Nincsenek stációk, kápolna (legfeljebb templom a szomszédságban), az építmény csak sejteti a jövőt.
2013. augusztus 26., hétfő
2013. augusztus 24., szombat
Napok
Szerda: haza a lakásba
Csütörtök: Pécs - kórház, Széchenyi tér, Király utca, buszpályaudvar, lakás
Péntek: vonat, busz, apám
Szombat:apám- eső, busz, vonat, busz, ház
vártam az asztalost, megérkezett, elkészült az utolsó szobánk is - nagyjából. Erre azért mondható már, hogy kész.
A lényeg: fiam túl van a kezeléseken, fogyott is sokat, szürke is, viszont jól viseli, kiegyensúlyozott, s lelkileg a helyén van. Számunkra ez a lényeg. Most már csak a nagy beavatkozást várja, várjuk.
A klinikáról maximális elimerés hangján szólhatunk: Orvosokról, nővérekről. Ezt kórházjáró ember nagyon, de nagyon tudja értékelni.
Azért azt nem tudtam kihagyni, hogy elfelé a Kórház téren ne szálljak le a buszról, s ne kerüljek kollégiumomhoz, aztán elindultam, mint anno négy évig minden reggel az iskola felé. Mobillal fotóztam, hogy barátnőmnek küldhessem tovább, s persze fényképezőgép nem volt nálam. Sajnáltam, de vittem az ellátmányt, mindent nem bírtam cipelni. Az élet- és lélekmentő hazait, kívánság szerint...
Nagy a változás, egy mediterrán hangulatú Király utca fogadott (ahol anno lebuktunk, mert utcán, zacskóból ettük a típusnápolyit, micsoda finom is volt az!!!), s sok felújított ház a városközpontban. Egyre-másra rá is csodálkoztam, régen ezekre nem figyeltem? Vagy oly rég volt a régen?
A közlekedésről most nem írnék, megkeverték rendesen, már apámhoz való utazásaimat, a több órás várakozásokkal. Annyi idő alatt értem oda 90 km-re, mint előző nap a 250 km-re. Viszont ma óriási szerencsém volt, minden átszállás perceken belül zajlott, ide ki is jött a busz már, mikor a buszmegálló felé sétáltam. Kész csoda volt ez így!!!
Aztán megérkeztem, az eső esni kezdett, s abba sem hagyta egész délután.... Így egy újabb adag fahéjas körtedzsem készülhetett, ugyanaz a recept, az alapanyag, de egész más lett. Finom!
Csütörtök: Pécs - kórház, Széchenyi tér, Király utca, buszpályaudvar, lakás
Péntek: vonat, busz, apám
Szombat:apám- eső, busz, vonat, busz, ház
vártam az asztalost, megérkezett, elkészült az utolsó szobánk is - nagyjából. Erre azért mondható már, hogy kész.
A lényeg: fiam túl van a kezeléseken, fogyott is sokat, szürke is, viszont jól viseli, kiegyensúlyozott, s lelkileg a helyén van. Számunkra ez a lényeg. Most már csak a nagy beavatkozást várja, várjuk.
A klinikáról maximális elimerés hangján szólhatunk: Orvosokról, nővérekről. Ezt kórházjáró ember nagyon, de nagyon tudja értékelni.
Azért azt nem tudtam kihagyni, hogy elfelé a Kórház téren ne szálljak le a buszról, s ne kerüljek kollégiumomhoz, aztán elindultam, mint anno négy évig minden reggel az iskola felé. Mobillal fotóztam, hogy barátnőmnek küldhessem tovább, s persze fényképezőgép nem volt nálam. Sajnáltam, de vittem az ellátmányt, mindent nem bírtam cipelni. Az élet- és lélekmentő hazait, kívánság szerint...
Nagy a változás, egy mediterrán hangulatú Király utca fogadott (ahol anno lebuktunk, mert utcán, zacskóból ettük a típusnápolyit, micsoda finom is volt az!!!), s sok felújított ház a városközpontban. Egyre-másra rá is csodálkoztam, régen ezekre nem figyeltem? Vagy oly rég volt a régen?
A közlekedésről most nem írnék, megkeverték rendesen, már apámhoz való utazásaimat, a több órás várakozásokkal. Annyi idő alatt értem oda 90 km-re, mint előző nap a 250 km-re. Viszont ma óriási szerencsém volt, minden átszállás perceken belül zajlott, ide ki is jött a busz már, mikor a buszmegálló felé sétáltam. Kész csoda volt ez így!!!
Aztán megérkeztem, az eső esni kezdett, s abba sem hagyta egész délután.... Így egy újabb adag fahéjas körtedzsem készülhetett, ugyanaz a recept, az alapanyag, de egész más lett. Finom!
2013. augusztus 21., szerda
Hogy ne töltsem feleslegesen a délelőttömet,
amikor elolvastam Annamari bejegyzését kaptam magam, s hamar főztem körtelekvárt. Én ezt a receptet vettem alapul. Fixálót nem használtam, s botmixert sem, szétfőztem a körtét, én már csak maródi vagyok. Isteni lett!
Ha kiveszem a száraz dunsztból fényképet is készítek majd róla!
Ha kiveszem a száraz dunsztból fényképet is készítek majd róla!
Ember tervez, munkahely közbeszól
Összecsomagoltunk, indulnánk, emberem megnézi az sms-eit. Este hatra kell mennie dolgozni, hogy aztán 12 órázhassanak, viszont így nyert a kapuhoz, a befejezetlen betonozáshoz pár órát. Nekem felborultak a terveim, alaposan.
Új terveket kell szőnöm....
Új terveket kell szőnöm....
2013. augusztus 20., kedd
Ágnesnek (is)
A napokban véletlenül(?) akadtam rá. Inkább szívhez szól, s mesék, történetek, hagyományok kedvelőinak ajánlom, s természetesen azoknak, akik az indiánok kedvelőinek táborába tartoznak. Írtam már, hogy nagyon örültem volna egy indián menynek?
S egy kis időjárás jelentés: távolból morgás hallatszik, s nekem beúszik március 15. Akkor is így morgott, csak valahogy másként.
Régen hallott kedvenc
Végre ismét hallhattam őt. Kevesen voltunk, s vélhetően nem is az ő közönsége.
Bár nem hinném, hogy régi iskolatársi ne lennének a faluban. Azért önmagát adta, s jó volt ismét hallgatni őt, élőben.
A régi, kedvenc dalom tőle:
S egy újabb dal
2013. augusztus 19., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)