Füzetemből

"Az angyalok, úgy látszik, néha elalszanak. Vagy elvonják őket más dolgok. Vagy egyszerűen közöttük is vannak hanyagok."
Ljudmila Ulickaja

Tájkép hóhelyzet után

 Réten, erdőben jártunk délután Zsebivel. Nap nem, igazán sütött. Látszik is a fotókon. Viszont a tavasz meg-megvillantja magát, bár virágot nem leltünk sehol. Visszafelé melegedett csak le rólam a kabátom.

Ez utóbbiak kerti fotók. És búcsúzóul egy gyönyörűség a kertből:

Néha a keserűség kiszól az emberből,

oly sokszor akartam már írni róla.

Mikor a házunkat keresgéltük, megosztottam a kolléganőimmel. Egyszer valamelyikkel elbeszélgettem, azt hittem kolléganővel. Pár nap múlva metsző gúnnyal hallottam vissza azt, amit mondtam. Bezárultam, az ő körének többé nem beszéltem sem a terveinkről, sem a tényekről.

Kiderült, mint minden, bár sokan tudtak róla, s tiszteletben tartották a kérésem: köztünk maradt. Megkaptam, hogy érzelmileg szegény vagyok, mert nem osztom meg örömömet  többiekkel. Aztán két mondattal később: honnan volt neked erre pénzed? Akkor, ki is a lelki szegény, s hogy állunk az örömben osztozással?

Egyébként kikértem, ez magánügyem, ne turkáljanak benne. Csütörtökön, mint írtam is róla, befagyott a kapunk, nem tudtam kijönni, s bemenni dolgozni. Ma reggel nekem estek, hogy akkor mi is a magánügy, s mi a közügy, mert nem jöttem dolgozni, esti ügyeletet tartani!! Hogy végül hogy tudtam kijönni, mikor,s mi történt a kutyát sem érdekelte. Azaz éppen a kutyát, meg a macskákat, mert velük volt a gazdájuk....

Telefonálok, valamiről beszélgetünk Antal Andival.  Andi nevet, kacagása melegséggel tölti el a telefont, mintha még a nap is kisütött volna.

Biobolt, vásárolok. Bejön egy ismerős, természetgyógyász doktornő. Két mondat, hogy vagy, stb. aztán elköszönünk, s a vidámsága, felszabadultsága, őszintesége mintha végigsöpörne a bolton, s valami fantasztikusan felszabadult hangulatot hagy maga után.

Az utóbbi kettő nyári, koraőszi élmény. Máig velem vannak, s mikor jönnek az "együttérző és őszinte" mondatok mindig segítenek kisöpörni őket.

"Minden történetnek zenéje van.

Ennek fehér zenéje. Ez fontos, mert  a fehér zene különös muzsika, időnkint zavarba ejtő: halkan szól, és lassan kell táncolni rá. Ha jól játsszák, olyan, mintha a csönd szólna, s akik szépen táncolják, úgy tűnik meg sem mozdulnak. Átkozottul nehéz a fehér muzsika."
Alessandro Baricco

Vannak könyvek, melynek egyes mondatai megfognak, s fogva tartanak. Ezek is.

A múltkoriban néztem meg a Selyem c. filmet, megkerestem az alapjául szolgáló könyvet. Sosem jó a filmet, s könyvet egy időben olvasni, megnézni. (Hétvégén éppen a Napsütötte Toszcana c. filmen andalogtam el. Szeretem az alapkönyvet, többször elolvastam, ötletet adott a filmhez, amúgy sok közük nincs egymáshoz, profi amerikai-olasz romantikus film. Viszont egy hideg délutánon elszórakoztatott.) Így jártam.

Ha valamit még tudni szeretnél az elmúlt napok időjárásáról

menj el a falusi boltba. Ahol nem voltak mobiltelefonok, fényképezőgépek, vagy voltak, de nem töltötték fel azokat az internetre, vagy rossz oldalon tájékozódtál, most megtudhattál mindent. A megyeszékhelyről kivezető utakon árokba csúszott buszokról, a kamionokról, a hóban rekedésről.
Az utakról, a mentésekről, mindenről, ami a hírekből kimaradt.

Tanulság: vegyük komolyan az előrejelzéseket! Miért nem vettük komolyan az előrejelzéseket? Mert évtizedek óta nem volt télen sem ilyen az időjárás, az erős szél, ami a legnagyobb gondot okozta az összefújt hótorlaszokkal.Nálunk hétágra süt a Nap, olvasztja fel a ház előtti tükörjeget. Ahogy hallom kiszabadultak a bent rekedtek, azért még nem javasolják a közlekedést. A hosszú családinak ígérkező hétvége kicsit furán végződött, vagy inkább kezdődött. Most már legyenek szebb napjaink!

Utóhang: gyermekkori emlékek. Apám hőerőművekben  dolgozott, a munkások ellátásért felelt. Hány és hány hajnalon kelt fel, télen, azokon a régi teleken, ötvenes-hatvanas évek, amiket még otthon töltöttem, s ment a hókotrókkal az utakat felszabadítani, hogy a munkásokat a településkörnyéki, s kicsit távolabbi falvakból behozhassák dolgozni. Hányszor tért haza meggémberedve, összefagyva. Régen volt.

Ez most nagyon kellett ide

Behavazva

A tulipánjaim, a  krókuszaim, a letörött ágak... és a szél munkája. Most az idő enyhe, de a hatalmas lökések időnként végigtipornak a fák közt, az udvaron, a kerten. A kapu még mindig befagyva....