2012. november 11., vasárnap
Őszi levél
Kamarás Klára: Őszi levél...
Ez már a másik ősz... a fáradt.
Szél kerget tört virágot, ágat.
Hová lett az arany lomb,
lángoló, szép levelek
tarka varázsa? Elmúltak... mint az idő,
lásd, együtt süllyedtek a sárba.
Dér fedi már a mezőt,
mint szívem a bánat...
Fázós köd fekszik a tájon...
Vágyom utánad...
2012. november 10., szombat
Ismeritek...
Ismeritek az évek vonulását,
az évekét a gyűrött földeken?
És értitek a mulandóság ráncát,
ismeritek törődött kézfejem?
Pilinszky János: Apokrif
Reggel, tv háttérnek. Egyszer látok egy fekete-fehér felvételen világos pulóverben cigarettát fogó kézfejet. Pilinszky, suhan át rajtam... miért, hogyan, ezekből miért rá gondoltam? Ő volt. Van róla egy csodálatos fotóm. Valamelyik újságból vágtam ki, s kasíroztam fel. Egy fának dől. Máig őrzöm.
Jó volt látni, hallgatni.
az évekét a gyűrött földeken?
És értitek a mulandóság ráncát,
ismeritek törődött kézfejem?
Pilinszky János: Apokrif
Reggel, tv háttérnek. Egyszer látok egy fekete-fehér felvételen világos pulóverben cigarettát fogó kézfejet. Pilinszky, suhan át rajtam... miért, hogyan, ezekből miért rá gondoltam? Ő volt. Van róla egy csodálatos fotóm. Valamelyik újságból vágtam ki, s kasíroztam fel. Egy fának dől. Máig őrzöm.
Jó volt látni, hallgatni.
2012. november 9., péntek
Ősz, színek, fények
Macskaurat sétáltattam, s ahogy körülnéztem fényképezőgépet kellett hoznom. Nem tudom a fotók mennyire adják vissza a sötét levelek, lombok közül előaranyló leveleket, ahogy átvilágította őket nap?! Csak egytelen szögből, mihelyt elfordultam a varázs elveszett.
2012. november 8., csütörtök
Őszi fényben
Zsebit megszellőztettem a szokásos rétünkön, erdő alján. Oda (erdőbe) már nem jutottunk el, néha szagot érez, s úgy látja jobb visszafordulni.
2012. november 7., szerda
Az úgy volt
- hogy a szomszéd telefonja, aki az állatainkat rendezi tegnap az utcán ért utol: Nyitva találták az utcai szoba ablakát. Amúgy felforgatást, értsd betörést nem tapasztaltak.
Ma délben tudtam csak jönni, hát, mit ne mondjak, hideg volt. Éppen bepottyant a kéményseprő is délután, s elmeséltem neki esetem a kályhával: megraktam,begyújtottam füstölt, ezt csillapítottam, s kimentem diólevelet gyűjteni. Mire bejöttem vágni lehetett a füstöt az épületben..Kereszthuzat stb. , arra már lassan a kályhában a tűz is rendesen égett. Azért kaptam tanácsokat, mit is tegyek ilyenkor. Szépen megtanultam tavaly fűteni, úgy látszik még mindig vannak apró trükkök, amire figyelni kell. Ahogy arra is, ha elmegyünk, ne higgyük azt, hogy a zártnak tűnő ablak zárva is van. Nem árt erről meggyőződni is!
- hogy autóval mentünk egy kertészetbe. Nem szeretném őket reklámozni, nem igazán érdemlik meg. Az is lehet, hogy éppen rosszkor voltunk rossz helyen. Minden esetre egy kicsi családi árudában megkaptuk az emberre figyelés mellé azt is, amire szükségünk volt.
- hogy az út mentén egy faluban kaptam lencsevégre ezt a házat. Némileg dől szét, némileg birtokba vette a természet is. Szinte a közepén fut fel rá a borostyán(?). Lehet, hogy ezt már nem felfutásnak hanem alapos birtokbavételnek nevezhetnénk. Az utolsó fotót kezdtem nagyítani, az üveget már betörte az ablakon!
Az udvar felőli fotón ott a műanyag vödör. Használják? Próbálják a házat életre kelteni? Valami melegség is van a képeken a pusztulás mellett: a színek miatt? A múltra emlékeztető düledező kút és melléképület miatt? Vagy csak az emberben kelt régmúlt emlékeket?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)