Oldalak

2012. november 5., hétfő

(Teszt) Akkor hogy is van ez?

Telefonhívást kaptam néhány terméket kellene tesztelni. Biotermék lett megnevezve, a többit majd meglátjuk. Belevágtam, ezen ne  múljon. Telefonok, biztosítás, a  szokásos kereskedői hangnemben. Már gyanút foghattam volna.

Aztán megérkezett a teszteltető, ajajj, láttam gond lesz. Itt bizony árubemutató lesz, s tudtam mi bizony vásárolni nem fogunk. Ismertetés, bemutató, kipróbálás. A hölgy közölt csillagászati árat, aztán kivételezett helyzetbe kerültünk, ami kamattal együtt másfélszázezer forintot verte rendesen. Így sem akartunk vásárolni. Elkeseredett volt. Kértük vigye az ajándékát, nem szolgáltunk rá. Ez jár nekünk, nálunk hagyta. Mondtam, engem tesztelni kértek fel, nem vásárolni. Semmit nem szólt.

S még nekem volt lelkiismeretfurdalásom. Nézem, keresem a teszt szót, végül Magyar értelmező kéziszótár. 3.  Ker Azonos vagy hasonló rendeltetésű árucikkek tulajdonságait értékelő bírálat, ismertetés. Ebből az ismertetés állt, de nem  a részemről. Akkor hogy is van ez?

2012. november 4., vasárnap

Írni

"... írni annyit tesz, mint önmagunkban olvasni. Az írás előhívja az emlékeket....... Az írásnak természetfeletti hatalma van. "
Frédéric Beigbeder

Háromszor vettem elő, s tettem el a könyvet, hogy e szöveget (erősen megkurtítva) idemásoljam.. Közben elolvastam Éva blogbejegyzését.    Néha találkoznank a gondolataink, ki-ki másfelől közelít, de egyre gondolunk.

Emlékezések

Az ember ül az autóban, s nosztalgiázik. A régi házakról. A régi helyére felépülő falu legnagyobb házáról, de nekem hideg, rideg, idegen. Semmi közöm hozzá. Bezárta a gyermekkorom, elválasztott egy kedves időtől, s már új kezdődött.

 Aztán tovább egy másik faluba. A két falu közti utat fotózom az autóból, s mesélek. Mesélek a gyermekkoromról, a falvak közti időrekord felállításáról- biciklivel.
 
Majd a láthatóan  sivár útról, ami mellől kivágták a fákat, a határt összeszántották így kívánta a tsz földművelése. Nosztalgia, kicsi földek, családok földjei, parcellák, emlékek. Nem számít!

S máris felbukkan a falu utolsó utcája. Keresgélem, találgatom a házakat, melyik kié lehet, azaz inkább kié volt? Egy a biztos, már távolból is a nagyszülői ház. Megállunk szakadó esőben egy fotó erejéig. Az épület a régi, erősen átalakítva. Réginek csak a szemem mögött, a szívemmel látom. A szeder és diófát a ház előtt (most tuják...), a kemencét, a kút helyét,  a kerítést, a veteményest....  Most a csupasz kert, hisz már ősz van. Hány és hány boldog napot töltöttem itt, s vágytam ide felnőttként. Aztán már érett felnőttként egy régi házra, évtizedekig, míg megvalósult.

2012. november 1., csütörtök

2012. október 30., kedd

25.002

Átléptem a 25 ezres blogolvasók számát. Köszönöm nektek ismerősök és ismeretlenek, hogy olvastok! Magamnak kezdtem írni a blogot, aztán már a keresések közben más keresőknek tanulságul. Mert amit elkerülhetünk, azt kerüljük is el! S bizonyságul, ami nekünk rendeltetettt, az hozzánk is kerül.

A blog a házról kezdett íródni, de benne volt a ház és mi, aztán többnyire én, de a háttérben és nem mellékesen mindig a ház árnyékában. Pár hete nagyon nem éreztem magam jól kint, feszült voltam, nem találtam a helyem, hamar el is jöttem. Nem a házzal volt a baj, velem vagy az időjárással, az egyedülléttel?

Most hétvégén tettem-vettem, csináltam a dolgom. S egyszer csak elöntött a végtelen harmónia érzése: jó helyen vagyok, jól vagyok, otthon vagyok. Megnyugodtam. S legyen akkor ez többes számban is, mert ketten vagyunk, ha ez nem mindig realizálódik is: jó helyen vagyunk, jól vagyunk, otthon vagyunk.  (S hogy mikor lesz, amikor végleg és együtt itt élhetünk, nem tudom. Addig alkalmazkodunk a lehetőségekhez, tesszük a dolgunk ahogy tudjuk, szépítjük, alakítgatjuk, gondozzuk a népeket (erős szomszédi segédlettel, nem tudunk eléggé hásásak lenni nekik). S tanulunk kertet, kertül, szomszédtól, könyvekből, netről, s nem utolsósorban a blogokról. Örülök, hogy rátok találtam!

Mesékről ismét

Olvastam Kádár Annamária Mesepszichológia c könyvét. Gondoltam ajánlom másoknak is, mert szenzációsnak, szépnek, s nagyon fontosnak gondolom.

„Az asszony, amikor úgy érzi, hogy elérkezett életében a gyermekvállalás ideje, elvonul egy erdőbe, és addig ül egy fa tövében, amíg meg nem találja gyermeke énekét. Majd visszatér a faluba, és a leendő apának is megtanítja ezt az éneket, amivel együtt hívogatják, várják a gyermeket. Az anya rendszeresen énekel a méhében levő magzatnak, majd a dalt megtanítja a bábaasszonyoknak is, akik születésekor ezzel köszöntik őt. Ez a dal elkíséri a gyermeket élete legfontosabb pillanataiban, a különböző beavatási rítusokon keresztül egészen a haláláig. A dal a kötődési folyamat gyökereire mutat rá – a biztonságos érzelmi kötődés ugyanúgy kísér minket végig életutunkon, mint a kelet-afrikai gyermeket születésének dala. A biztonságosan kötődő személyek felnőttként értékesnek és szerethetőnek érzik magukat. A párjukat megbízhatónak és őszintének tartják, magas az elégedettségük a párkapcsolatukban, érzékenyebbek a partnerük szükségleteire és hosszabb a kapcsolatuk időtartama, mint a bizonytalan kötődésű személyeké.”

Hát nem gyönyörű?!? Vekerdy Tamás megelőzött, vagy ugyanarra gondolt. Próbálkoztam,  hátha fent van a szöveg a neten, ne kelljen már beírnom. Fent is volt, s a legújabb Nők Lapjában is olvasható. Legalább szakszerű lesz az ajánlás!


S Mónika már nemezbe is álmodta Tündérbogyót!

S eszembe jut egy régi könyvből vett idézet: ".. megpróbáljuk megkeresni a szívünkbe rejtett történetünket….A berberek szerint az ember születésekor egy történetet is kap útravalóul magával, amely a szívébe van zárva A szív őrzi a titkot, meg is védelmezi… Néhány ember azonnal megtalálja a történetét, mások ellenben egész életükben keresik, és mégsem bukkannak a nyomára…. Kutatnod kell a történet után,s  ha megleled, magától fog felviláglani előtted az értelme. Azonnal tudni fogod, hogy az az igazi, életed pedig egy csapásra új dimenziót nyer." Tahir Shah


S ha már mese és könyv jöjjön a kedvencem! Findusz, minden könyvében és minden mennyiségben, s most már böngésző könyvben is! S a mesét olvasva rájövök, avagy bizonyosságot nyertem nincs új macskáéknál a nap alatt- legyen magyar, svéd vagy a föld  bármely táján élő macska.

Sven Nordqvist: Findusz elköltözik      Sven Nordqvist: Fedezd fel Pettson és Findusz farmját!