Füzetemből

Ez a születés és halál közé szorított élet mégis lehet kielégítő – ha párbeszéd. Életünk, élettapasztalatunk úgy épül fel, hogy megszólítanak gondolatok, szavak, cselekedetek, mi pedig azzal válaszolunk, hogy teremtünk és hatást gyakorlunk.

Martin Buber

Vers-játék

Weöres Sándor: Ballada három falevélről

Lehullott három falevél
észrevétlen az őszi ágról.
És jött a szél, a messzi szél,
egy messzi, másik, új világból.-

Elröpült három falevél...
Az egyik magasba vágyott:
talált a felhők közt új világot,
emelte, emelte a szél.
...
A másik rohanni vágyott:
magasba hágott és mélybe szállott,
sodorta, sodorta a szél.

Harmadik szédülni vágyott,
szemét lehunyta, semmit se látott,
kavarta, kavarta a szél.

Lobogott három falevél.
Lehullott három falevél
tehetetlenül a világból.
Ott lenn a sár, fekete mély-
ki emel fel az őszi sárból,
ti szegény három falevél!

Mi jut eszedbe erről a mondatról?

"A szavak titkos élete". Miről beszélhetnek, s mit hallgatnak el?Kemények? Lágyak? Fájdalmasak? Miért titkosak? A film címe felkeltette az érdeklődésemet. Régi film, nekem volt új. Nézzétek meg! Ne nézzetek utána, ne olvassatok róla. Kár lenne...

Búcsúzó

B

Pókhálóvadászat egy kertben egy ködös őszi reggelen

Egy könnyed mozdulat

s nem is emlékszel, hogy s mint történt, de megtörtént, letörölted az összes fotót a gépedről. Letörölted az unokáid kis portréit, le a k-i házak  (ráadásul újonnan felfedezett házak) fotóit, le a kapualjét, ahova behívtak(!!!), mikor látták, hogy az épületet fotózod. Minden odalett. Két napi  ténykedésed eredménye. S, mert útra kelsz, már nem  is tudod pótolni. Majd, majd valamikor, majd tavasszal, majd egy másik esztendőben, másik évszakban. Majd....

S amit még sikerült fényképezned, mert ott volt két leányka, s próbálkoztál, lested a pillanatokat, akkor jöjjön pár fotó.

Az evő, az önállóan evő, az egyedül evő (némi következménnyel, némi elázással,  viszont EGYEDÜL!!!).

 

 Az örök hajtekerés (Kitől örökölte ez a gyerek? Vajon kitől?)

 Elmélyülten

 

 Nemzedékek, s kérdezhetjük: "Kire ütött ez a gyerek?"

Mára

A sötétbe-merülés, általános pusztulás, egyetemes kínszenvedés ellen mit tehetsz? semmit és mindent. Ez a semmi és minden: ha saját érzéseiddel nem veszel részt a sötétségben és megteremted önmagadban a teljes-emberség állapotát: nem vágyaiddal, hanem az örök mértékkel vezetteted magadat. Az áradat bármerre sodor: nyomorba, jómódba, kényszermunkára, harctérre, vezetőhelyre, vesztőhelyre: ne törődj vele; a sötét hatalom nem adhat neked semmit és nem vehet el tőled semmit, ha az egyedül-érvényes mérték működik benned. Odaveszhet kényelmed, vagyonod, egészséged, szabadságod, életed? mindezt úgyis elveszíted előbb-utóbb, a sírba nem viheted magaddal; de a mélyedben rejlő tökéletes mértéket nem sértheti még a világpusztulás sem, ezért kívánj hozzá-igazodni. Az örök mértékre bízd magad: ez a Noé-bárka a mindent beborító áradat fölött.

Embertársaidért nem tehetsz többet, mint hogy az egyetlen menekülési módot tudatod velük. Erőszakkal megmenteni senkit sem lehet, amikor az özön mindent beborít.

Nem igaz, hogy özönvízkor a tömeg a Noé-bárkára akar felkapaszkodni. A Noé-bárka látszik a leggyöngébb, legegyügyűbb tákolmánynak, melynél egy bokor alja is többet ér.  

Weöres Sándor: A teljesség felé Noé bárkája

forrás