Könyvek álmatlanság ellen

A hajnali vihar fél négykor ébresztett fel, azóta félóránként próbálkozom minden módon visszaaludni. Nem sikerült. Milyen leszek ma egész nap? Szörnyű még belgondolni is.

Kathleen Flinn könyvével vigasztaltam magam, vagy inkább próbálkoztam.



A recenzió és a fotó elmond a könyvről mindent. Most olvasom. (DVD-n is megnézhető...)

Viszont a hétvége olvasmánya volt egy másik részben főzős könyv:



Ezt nagyon kedveltem, bár kevésbé tanított főzni, mint az előző, viszont nagyon emberi, szerethető és érzelemteli könyv volt. Holly csetlésbotlásai a szerelem útvesztőiben, de mindenképpen Camilla nagymama világa, aki úgy főzi/főzte az ételeit (a főzőtanfolyamain is), hogy mellékelni kell hozzájuk egy heves kívánságot vagy boldog emléket.".. csak a szív hangja megy bele az ételbe, nem maga az emlék vagy a kívánság." ""..a lényeg éppen  a kívánságban és az emlékezésben van - nem csak akkor, ha a kívánság teljesül, vagy az emlékezés fáj. Hanem, mert  amikor kívánsz valamit, akkor kérsz. S amikor kérsz, akkor próbálkozol." Csodálkozhatunk-e ezek után, hogy Holly is is étellel teszteli, hogy ki is az igazi szerelme? Néha nagyon kellenek az embernek az ilyen, ún. női könyvek (is). Ha már mellette ott volt Ernest Hemnigway Veszélyes nyár c. könyve. Évtizedekkel ezelőtt olvastam az írásait, most újra elővettem a Párizsi feleséget olvasva. Bevallom a bikaviadalok világa nem tartozik álmaim, szívbéli dolgaim közé, viszont annyira szerethetően, annyi lírával ír e kemény helyzetekről, a matadorok világáról, küzdelmeikről a bikákkal, s versengéseikről, hogy nem tudtam letenni a könyvét. Néha érdemes tőlünk távol álló világokba is kirándulást tenni, főleg egy ilyen szakavatott vezetővel!

Az utókornak

Asszociációk

 

Műalkotás? Madárfészek!

Lázár Ervin egyik meseregényhőse jut eszembe a tejjel pötyögtetett macskákról: Szőrénszőr Tejbajszán. (Vagy ő egybeírta: Szőrénszőrtejbajszán?)

Úton őszben

Kimentem a falu szélére, a Sághegy alatt őszikézni. Diófák, csipkebogyó- és sombokrok, stb. Mind pirosba borulóan. Gondoltam fotózok egy kicsit, s ahogy haladok furcsa illat csapta meg az orrom. Körülnézek, s ismeretlen növényt találok. Tisztázzuk, számomra ismeretlen, ill. sejtettem mi lehet, mióta szemem van erdő-mező növényeire. Mentát találtam, mert az otthoni könyvekből hamar azonosítottam is. Aztán kiástam néhányat, hogy napokat utaztassam, míg haza nem érek a házunkhoz, hogy a többi gyógynövény mellé ültethessem.

A rokon kertjében szelídgesztenye hullt a lábunk elé, a vasútállomáson vadgesztenye hevert szerteszét, ha nem kések a vonatról szedek fel belőle. Amúgy még zöldben voltak a fák, ám ahgy hazafelé jöttem a vonattal egyszer csak sárguló lombok fogadtak. Bokrok csoportjában. Nem is értettem, nem is figyeltem mik voltak. Meglepődtem. Ha nem is éreztük edig, de már visszavonhatatlanul itt az ősz. (Ma reggelre már a hőmérséklet is figyelmeztet.) Éppen itt volt az ideje!

Kisimulva

Két éves a kistestvér, s úgy látom, hogy a nagylány belenyugodott a születésébe,  a jelenlétébe. Várta, tudta, de nem fogta fel mit is jelent egy kistestvér, amikor már nem csak ő van a központban, meg kell osztozni a szülők figyelmén, szeretetén. Kemény hónapok voltak mindenkinek. Ez már egy felszabadultan, kisimultan mosolygó, s nem figurázó arcocska, igazi kis tündér, amilyen ő!!

A játszó

Fényben-árnyékban