Szerelmek, nők, könyvek

Két könyv került a kezembe, az egyiket Ágnes olvassa  (Liv Ullmann: Változások), 

s most újraolvasom. Bár az ürügyet e újraolvasáshoz a másik könyv (is) adta: Käbi Laretei: Hová tűnt az  a nagy szerelem?

   S ami  a két könyvben közös, mindkét hölgynek az ismert színésznőnek és a zongoraművésznőnek egy időben  társa volt Ingmar Bergman, a híres rendező. Annak idején az ő életrajzát is olvastam, emlékszem a nagy szerelmekre, a házasságaira,  s hogy a végén lenyugodott valaki mellett. Az utóbbi foglalkozására nem emlékszem. Miért nyugodott le? A hölgy szürke eminenciás volt, vagy csak a személyisége volt olyan, hogy tudta kezelni a rendező lelki bajait, vagy már ő került abba a korba, hogy felhagyott a csatározással? Jó szó e a csatározás? Az önemésztéssel, a féltékenységgel, a másik bekebelezésével? A másik tönkretételével mondjuk ki magyarul. A szenvedélyes nagy szerelmek így fordultak saját ellentétükbe, kalickává váltak, s hiába születtek gyermekek, már a hölgyek útja elfelé vezetett tőle. Ami mégis szép, a további kapcsolatok, a megmaradt barátságok.

S a két könyv ürügyén gondolkodhatunk szerelemről, házasságról, gyermekekről. Liv Ullmann könyve a mélyebb, gondolkodtatóbb. Ő életrajzot ír. Ahhoz képest, hogy valahol belekényszerült a könyv megírásába, mélységet nyit meg előttünk. A nő, az anya, a szerető, a feleség, s nem utolsó sorban a színésznő. 

S hoznék egy oldalt, ahol idézetek olvashatók a könyvből. (Most nem kell bemásolgatnom, hisz még a könyv végére sem értem.) S még két érdekesség: a könyv fordítója Csernus Mariann, a színésznő. Nagyon szép  a könyv nyelvezete! S nézem, a kiadás amit olvasok utánnyomás volt, annak idején már megjelent 75 000 példányban! Ma hány példányban adnak ki egy-egy KÖNYVET? Könyvre gondoltam, irodalomra, nem olvasmányokra.

Besurranók

akik titokban, alattomban kerülnek az ember környezetébe, s ott valami nem jót tesznek. Eredetileg fosztogatnak. Valamilyen módon az én besurranóim is.

 A faház előtt kezdtek lerágódni a kikelő virágaim. Erre tettem oda jó kifejlett növényeket. Tegnap reggelre döbbenten tapasztaltam ők is megrágattak. Persze, tettes sehol nem látszik. Ki lehet ő?

Múltkorokban megyek be a fürdőbe,öszetéveszthetetlen macskabuké. Tudjátok, amit a kandúrmacskák helyeznek el itt és ott, meg amott. Érthetetlen volt, azt hittem hallucinálok. Szerda du. lépek be a nagyszobába, orrbavág a macskabuké. Az a bizonyos "illat"! Inkább szag..... Jó, tudom jött a vihar, nyomta be a levegőt, de akkor is sok volt. Nem értettem.

Tegnap reggel lépnék be a fürdőbe, sötét van. Nézek az ablakra, hát ott forgólódik egy macska. Egy kóbormacska, a mi macskáink kitett ételére is rájár. Lebukott! Ő jár be valószínüleg. Most nem volt kint macskaúrfi, de a szaga valószínű ott volt, hát rá kellett erősítsen. (Ő járt ki-be az ablakokon.) Mondhatni túl jól sikerült. A fürdőt még csak értem,de a szobába hogy került be? Vagy nem gond a magasabban fekvő ablak? Eztán nem hagyhatjuk nyitva az ablakokat, mert tartani kell az újabb jelölésektől? Jól kinézünk!

Fent macskaúrfi lefelé készül éppen. Lent az ablak, az a bizonyos magasan lévő.
Avagy egy macskának felugrani nem okoz nehézséget?



















Elnézem az egyéves fotókat, a fenyőfa már nincs ott. Elvesztettük a romatikus külsőt, de nyertünk biztonságot. Közel volt nagyon a házhoz. Ha fújt a szél, inkább, ha szélvihar volt ketten nem aludtunk: a szomszéd és mi. A fehér orgona és a fehér hortenzia maradt. Szépek.

Reggel

Végre süt  a Nap, nem esik. Kimegyek a kertbe elvetem amit tegnap akartam. Mindenen cseppek ragyognak, ahogy a nap rásüt a bokrokra, levelekre.

Hogy miért nem tudok mikrót fotózni, nem értem.

Zsebi furcsa, nem akar játszani, a szomszéd kerítés és kutya felé húzódik. Ha a szomszéd kutyussal játszik a gazdája, ő is vele fut - a mi oldalunkon. Most neki akar imponálni? Máskor megőrül a labdadobálásért.

Közben a tolvaj bement a nyitott ajtón, s látom lakmározik a száraz eledeles dobozokból.

Ha a fotókon fekete féle macskafolt látszik, hát ő a tolvaj! Készülök, megyek el: orvoshoz, munkába. Ilyenkor mindig sajog a szívem....

Remélem Zsebi bágyadtsága csak átmeneti, néztem, kullancs nincs benne, mert  a kertben is belement a nyaki kence ellenére. Indulnom kell...

Ember tervez

munka után holtfáradtan buszra fel, házhoz ki, mert a második átfestése a kerti bútornak még hátra van. Jelentem: úgy is maradt, mert a holnapra jelzett front és vihar ide utánam érkezett. Nem is volt időm hezitálni mit tegyek, mert Zsebi a megbolondulás tüneteit mutatta, ki- és berohant, be a házba. Ő oda nem mehet be. A vihart érezte...

Pif nagyságos urat kb. egy hete nem láttuk. Remélem csak férfiúi teendői tarják távol. Sajnálnám, ha többet nem jönne meg. Bár múltkor már megmondtam neki, ne nézzen minket konyhának! Igaz, ha hívom, s simogatom jön, engedi, igényli is tán. De azok a férfiúi teendők!!!! S annyi vándordolga van!!! Menni, menni állandóan. Ki érti ezt?

Az időjárás viszont segített befejezni a múlt héten elkezdett könyvemet:

S ahogy most rákerestem, látom, már a könyvből készült film is látható! Érdemes elolvasni? Mindenképp! Azon  a bizonyos szeptember 11-én halt meg a főhős édesapja. Ki hogy éli meg a családból, mert felbukkan a nagymama hajdani szerelme is. Véletlenül, s milyen körülmények közt, s miért rejtegeti? Előkerülnek el nem küldött levelek, elrejtett kulcs és egy név, aminek a nyomába ered a kisfiú. Akinek egy csodálatos világa, képzelőereje van. S mi változik a történet végén, kiderül valami új? Vagy csak az elvarratlan szálak varródnak el?  Ahogy belenéztem a filmelőzetesbe úgy érzem, érdemes előbb a könyvet elolvasni, aztán pihentetni, s majd egyszer jöhet a film!

"A szeretet tragédiája, hogy semmit sem szerethetsz jobban annál, ami hiányzik.

A helyiséget megtöltötték  a beszélgetések, amiket nem tudtunk lefolytatni.

Jobb elveszíteni valamit, mint soha nem birtokolni."
Jonathan Safran Foer

Az első levendulacsokor

amit szüreteltem. Ez még a barkácsáruházas  növényről van (ezeket sokáig  a szobában nevelgettem, kiszoktattam), a tihanyiak most kezdenek magukhoz térni, s virágozni. Szegények  a kiültetés után egyenesben kapták  a fagyot, majd ismét a  múlt hetekben. Pedig direkt szabadföldi palántát vettünk...., hogy bírja!

Ami elkészült, s bepróbáltuk

 

és a terv egyik fele, mert  a kerítés düledezik, úgy van kitámogatva:

 s az alját majd téglákkal szeretnénk kirakni, kiegyenesíteni, s van egy félig kész, azaz bepróbált, s úgy maradt utunk téglából  a házig. Azt is meg kellene csinálni egyenesre....

S Zsebi, aki nélkül lépést sem lehet tenni labdázásra várva.

"Eső előtt, eső után"