Öröm

Tegnap vendégünk volt,

 ő közismert nem akarom a nevet ideírni, ez magánblog. Fantasztikus hangulatú két találkozást volt lehetőségem levezetni együttműködve vendégünkkel és a gyerekekkel.

S dedikálás meghívóra, könyvbe és gipszkötésre!

Azt is elárulom, hogy az első helyen egy városkörnyéki faluban percekig tartó vastapssal köszöntek el tőle a gyerekek. A második helyen, mint kiderült akadtak jövndőbeli költőtársak is, ők ezt nem is sejtették magukról. Mire jó egy találkozó?

Vidám temető

Hoztam többször fotókat temetőkről, most egy érdekesség, a Wang folyó versei blogban leltem rá: Vidám temető. Egy fotó, hogy tudjuk, miért is érdemes rákattintani a bejegyzésre.

Macskák

A stukkofotózás melléktermékei... a többi meg csak úgy!

Búcsú a fenyőfától

A fenyő a szomszédban élt. Ahogy a gyűrűit megszámoltam legalább 60 éves volt. Szép volt, sudár, romantikussá tette a házunkat. (Sajnos azok a fotók egy másik gépen vannak.) Nyáron árnyékot tartott a szomszédnak, s nekünk is.

A fenyőnek egyetlen hibája volt, ha ez neki róható fel. Közel ültették  ami házunkhoz, kb. 1.5 méterre. Az ágai fölénk, a tető fölé lógtak, súrolták. Ha fújt a szél suhogott , hajladozott.  Amikor szállt  a kéményből a füst pörkölte az ágait. Veszélyessé vált. S amilyen furcsa szelek, inkább szélviharok fújnak mostanában félő volt, hogy megcsavarják, s a házra lökik. Akkor pedig szakadt volna itt minden.

Aggódtunk, bár az ember ebbe nem gondol bele, nehogy bevonzza, s tán a szomszédok félelme volt a nagyobb. Aztán ahogy a dolgok lenni szoktak, ahogy szóba került a kivágatása véletlenül éppen belefutottunk egy favágásba. Ő csak a szomszédnak vágta, de a minap dobtak be egy szórólapot.... Hát így történt.

Közel két óra alatt elköszöntünk tőle. Olyan érzés ez, mint  a mesében: egyik szemünk sír, a másik nevet. Kedves Fenyőfa! Köszönjük, hogy 60 évig velünk voltál! Az árnyat, a látványt, a szépséget, a büszkeséged!

(S még egy köszönet: a favágónak, aki ilyen közelségben, s szőlőlugas mellett szépen eregette le az ágakat, fatörzsdarabokat. Semmi baleset, sérülés, rongálás nem történt. S a szél is csak a vége felé kezdett el fújni. Már későn jött, régi cimboráját  nem találta itt....)

Virágok

Ők az első tulipánok, már saját ültetés! A törpe íriszeket örököltük, de szeretjük őket.

Füzetemből

"Ismerek egy nőt, aki azt mondja…csak hajnali háromkor tudjuk igazán felmérni a dolgokat. …ha hajnali háromkor szereted magadat, ha hajnali háromkor van az ágyadban valaki, akit legalább annyira szeretsz, amennyire önmagad szereted, ha szíved nyugodtan ver a helyén, és se töprengés, se árnyak nem háborgatják a szobát, az alighanem azt jelenti, hogy minden rendben. Ilyenkor hajnali háromkor a legnehezebb hazudnunk önmagunknak."

Marlena de Blázi

Somogyi Kati babái

Versek bűvöletében

Ma  a versek ünnepe van, egy ilyenen voltam ma. Középiskolások és 3 általános iskolás lányka, akik versmondásban nyertesek mondtak verseket a költészet széles palettájáról válogatva. Mondtak, néha énekelték, volt aki csak zenélt. Fantasztikusak, fiatalok, üdék, tehetségesek és maiak. Ha értitek mire gondolok: szidjuk őket, mert nem tanulnak, mert úgy viselkednek, mert a számítógép stb. stb. stb. Mégis kiderül, hogy  érzékenyek, figyelnek, tanulnak, olvasnak, érettek a szépre. Vagy csak ők kb. harmincan? Akkor is,  a 30 fiatal valami csodát produkált ma a nap tiszteletére.