Temetők, sírkövek

Halottak napja környékén talán megengedett, hogy temető ill. sírkő fotókat mutassak be. Két éve Kapolcsra autózva mintegy "véletlenül" találtunk rá erre a temetőre Sümegen.  Ahogy bementünk, az ember érezte ritka kincsekre bukkant. (Szeretem a régi temetőket, sírköveket fotózni. Amikor nem műkő csodák, hanem személyre szóló sírkövek emlékeznek az eltávozottakra.) Múzeológus barátnőm feltárta nekem egyes megcsodált sírkövek  titkát, s egy könyvet is ajánlott:

S a mostani hétvégém újraolvasott könyve:

Ő Zala megye díszpolgára, fotográfus és filmrendező - volt. Méltatlanul mellőzik. Életművét kiállításokon láthatjuk, Ecce Homo című kétrészes könyve tekinti át. Pedig hitből, tartásból, művészetből, s ritka magyar kincsek felfedezéséből, megörökítéséből sokat tanulhatunk tőle. Könyveit sokszor veszem elő, máig elvarázsolnak, hitet és erőt adnak.

Fogügyek

Közel a hatvanhoz kell-e részleteznem ez mit is jelenthet? Januárra terveztük, most kellett belevágnom, hirtelen. Tegnap mínusz 3 fog, ma 7. Hétfőre is marad lehetősége a fogyatkozásának. Azt hiszem elmondtam, sejtettem ami mondható, sejtethető.
No de, evezzünk vidámabb vizekre. Búfelejtőnek itt a  vannak a kedvenc blogok!

Ez a fotó két éve készült, az Őrségben kalandoztunk. Csillagosinak gyűjtögettem fotókat, így került elő. Ránéztem, s megmelegedett a szívem, elfeledtem a munkahelyi délelőtti HATALMAS VESZEKEDÉST, el a fogorvost. Magyarázzam még.....??????

Halottak napja

Bertók László: Halottak napja

Halottak napja: visszapillantó tükör,
vizsgája szemnek, emberségnek,
akiket te mutatsz,
azok már nem előznek.
Sebességük fűszálak élein,
porszemeken cikázik,
arcuk
csontok roncsaiban ázik.
Mértanuk pontjai között
a közúti szabályok
érvénytelenek,
életünkre igazolások.
Meghívás nélkül jelen vannak
kanyarokban, mozdulatokban,
tekintetük, mint jelzőlámpa
bennünk villan.
Tükörbe nézünk, megalázkodunk,
mindnyájan fehér bárányok vagyunk,
virágot hintünk az útra,
fejünkre hamut,
miközben őket ünnepeljük,
azaz magunkat ünnepeljük,
hisz nincsen visszaút.
Krizantémok a temetői buszon,
fejem körül virágok,
glória, mennyei kalap,
harmattal áldott.
Fehér lobogókkal a város
kiözönlik a kapukon,
mindenki megadta magát,
nem villog szurony.
Csak az évek, a nyavalyák
szűkülő sorfala vigyáz,
dércsípte árnyékuk felett
siránkoznak a fák,
megállók vasa, csonka keresztek
tükörképe szalad.
Arcom mögött a Tejút mozdulását,
köszöntöm halottaimat:
Nagyanyámat, Katona Juliannát,
s a másikat, Farkas Katalint.
Friss fakereszt ablaka mögül
nagybátyám még némán visszaint.
Aztán újra a sejtek szava.
Ülök a buszban, térdemen fiam.
Körben a téboly tűzkarikái.
Halottak napja van.

Október búcsúztató

Vendégoldal

Akinek szeme van dolgokra, az lát. Lát és meglát, és megjegyez. Múltkor mesemondó vendégünket kísértem egy környező településre, ahogy szálltunk ki az autóból íme ezen akadt meg a szeme. Vendégoldal. A hozzávaló szekérnek nyomát sem láttuk, s már gazdálkodásnak sem. Valószínű emlékként maradt ott a ház vagy inkább szín falán.

Betegen

Napok óta gubbaszt, nem eszik. Este körbesimogattam, a fogait érintve fájdalmas sírást vágott ki. Még milyen fájdalmast! Ma állatorvoshoz megyünk. Igaz dolgozom, próbálom elkérni magam. Igaz, "csak" egy macska, de nálunk nagy kedvenc, s végtelenül sajnáljuk. Látni valóan szenved....

Az idő

Az idő madárszárnyakon száll...s ahogy repül tova, mögötte kel fel egy új nap.

Próbálkoztam egy új külsővel, viszont a régi oldalbeállítások megjelenítésével sehogy sem boldogulok. Tud valaki segíteni? Vagy térjek vissza az eredeti, jól megszokott formára?