Zsebi invitál a kertbe minden kedves idelátogatót. Hosszú a sok kép, elmaradtak bejegyzések, s nekem ezek fontosak, hogy a blogban megörökítsem a május eleji (jégeső előtti) állapotokat, vagy inkább csodákat. Tegnap vendégeink voltak, meglepődve csodálkoztak rá a kertre, a viharvertre, de ezek szerint még így is mutatja magát. Lassan kezd kibontakozni, az idei tavasz sok növény erősödését hozta, s vitte el. Azért vannak már csodáim, s látom értelmét a nem kevés munkának. Tartsatok velem.
A kései tulipánok...
Lufivirágok, szerelmeim.
Kicsike menyasszony. Madárbirs.(?)
A naspolya, a gyümölcsös részről, de ő a nagy kedvenc, Idén ennyi virágban, mi lesz velem maradt-e gyümölcs a vihar után? Kérdések.
Azt hiszem illatos zsálya az a hatalmas levelű. Nos, ő elszabadult. Megkopaszítottam, hogy ne nyomja agyon a varázsmogyorót, még jobban erőre kapott. A virágzását várom, aztán utat kap a varázsmogyoró.
A másik szerelmem, az illatos fűszercserje.
Loncék, ez utóbbi nagy-nagy kedvenc. Mennyit kerestem a neten, s végül bementem a városban az első (nagy) virágkereskedésbe, s íme ott volt Ő!
Gólyaorr, idén virágzik először tán 3. év óta, viszont a fűből szedtem ki vadakat. Úgy elszaporodtak, fél méteresek szinte, éppen a vihar előtt végeztem köztük nagy ritkítást, azért ennyire nem kellett volna elbízni magukat!
Ők ketten is idén bontakoznak ilyen gazdagon először. Szegény illatos orgona párszor átültettetett, már végleges helyén hálálja a biztonságot.
Erre a labdarózsára nagyon vágytam, ő is volt a kertben többfelé. A korallberkenye elődje tavaly kifagyott, ő új, óvtam, udvarolok neki, meg is hálálta, csak jött a jég... No, de nem adjuk fel!
A jövő, most kezdenek nyílni a rózsák, és az íriszek, és a....
Most látom, hogy pár kedvenc lemaradt. Folyt. köv.
