Nem fért a fejembe, hogy a tavalyi nagy hóvirágos helyen jó hete volt ugyan hóvirág, de nem annyi. Azt már érzékeltem, hogy a természet késében van, de hogy ennyire? Vagy nagy volt a forgalom, s leszedték őket? A mai délelőtt nem vonul be a dicsőséges napjaim sorába, már tevékenységileg, jól ki is dőltem tőle. Viszont, azt tapasztaltam, hogy az ERDŐ az sokszor összeszed. Lábra állít. Energiával tölt fel. Ha meg nem, ott az autó, visszajövünk. Szóval, kimentünk az erdőre próbaszerencse alapon, aztán elhúztunk jobbra, a hóvirágok felé. Vajon mit találunk ott? Jelentem találtunk, mindenütt rengeteg hóvirágot. Erdőben, mezei részen, a patak partján, szóval most voltak pompájukban. Kiszámoltam, tavalyhoz képest jó 3 hetes, azaz 3 HETES késéssel. S milyen jó, hogy kimentünk. (Amott rögtön magamhoz is tértem, bár hazafelé azért éreztem némi gyengeséget, de akkor már kit érdekelt?)
Ezek "mezei" hóvirágok, semmi zöld foltocska itt vagy ott. Így csoda szépek. S köztük már megjelentek a kankalinok, rengeteg sárga tyúktaréj, s pettyegetett tüdőfűvel tele volt az erdő.
Ezek mai kerti fotók:
Nem panaszkodhatok, minden nap új krókusszal örvendeztet meg. Szebbnél szebbek. Ősszel egy zacskó vegyes hagymást ültettem el, ők is nyílnak, fotó még nincs róluk. Ilyenkor az ember félretesz minden fáradtságot, küzdelmet a fáradással, az egészségével,s örül annak amit lát.
Jut eszembe, délelőtt elindultunk gumicsizmát venni. Első pofon: mg bolt. Tömve vásárlóval. Elpattantunk. 2. pofon: állateledel bolt, tömve, stb. elpattantunk. Utálom a tömeget, sorba állni.Tízes sorok álltak. A Decatlonban kaptam gumicsizmát, sokan sem voltak. Állítólag a napokban igen. Szerencsénk volt. S jó kis gumicsizmát vettem, nem érzi a talpam, hogy mi van alatta, mint a tavalyi kínaiban. S a mérete is jó!! Viszont zöldségpucoló késért körbejártuk a fél várost. Praktiker, drágán, de szupert kaptam végül.Ha a kezem nem működik, fontos, hogy jó szerszámokkal dolgozzak. Aztán Eco F...két rózsaszín formatervezett tized árért. Gondoltam elviszem, kipróbálom. Ennyiért. Sajnos tizedannyit is értek. Nekem, legalábbis.
Aztán az erdőről jövet beugrottam a Sparba egy joghurtért. (Ami éppen hiányzott a süteményhez.) A pénztárosnő elájult. Ennyit vásárolt? Nem értettem. Mesélte, már felvásárolták az egész áruházat, mindenki hatalmas árukészlettel távozott. Huh, most aztán mindenről lemaradtunk... Így jártunk.
Ő pedig a hétfőn névnapját ünneplő unokám ajándéka lesz, családi összefogással. Mutattam a legkisebbét a múltkor, ő is kért egyet. Ő nagylány, tízéves, neki már más baba jár. Nem tüneményes? A végén a legnagyobb is rákíván. A kis pofija, s a cipője a nagy kedvencem az egész babán túl. Megálmodója nagyon ügyes hölgy, fiúbabákat is készít. Ahogy a mieinket elnézem nem véletlen a sikere.
