Ez hatalmas volt, már hangulatában, egymásra találásban, s megvalósult a műsor célja is. Számomra két ismeretlen ember, akire figyelni kell.
Én pedig nekiálltam bejglit sütni, karácsony helyett most. Most jön rá az érdeklődő. Egy adag a szemétbe került, a második sikerült. Lehet, hogy az első kidobását elkapkodtam, de nem akart lágyulni, sehogy sem. Sehogy sem. Az eredmény kárpótolt, s végre lett márványos bejglim is, még sosem sikerült. Emlékeim szerint. TT konyhája a JouTube-on, a tanítómesterem.
S végre volt egy karácsonyom, hogy nem kellett
sütni és főzni,
nem kellett
körbeutazni a fél országot,
nem volt elvárás velem szemben,
hogy pihenhettem(volna,ha a dugulás lehetősége nincs a háttérben), s elereszthettem magam, nyugodt ünnepem volt, végre. Sokat gondolkodtam, hogy miért nem szeretem a karácsonyt? S ha visszanézem a régi fotókat, egy agyonnyúzott nő néz le róluk. Elfáradt, kifáradt, hogy örömet szerezzen magát áldozta be és fel. S közben elvesztette önmagát. Tudom, ez így most nagyon sarkított, de ezt láttam, így éreztem. Mindennek több oldala van.
Mióta egyszer karácsonyra mások örömét megvalósítottam, de a magamét fáradtan elveszítettem, már nem vagyok hajlandó ezt csinálni.
VálaszTörlésOlyan boltokat járásaim sincsenek, melyek után káprázott a szemem, szédültem és hányingerem is volt. Elég volt belőle!
Azóta nyugalom van az ünnep előtt és karácsony alatt is számomra. Mert megteremtettem, nincs tökéletesség sem és nincsenek nagy tervek sem.
Örülök a márványos bejglid sikerének! :)
Nagy sikere lett a fiamnál, főleg, hogy az egész tepsivel megkapta. Idegen étel környezetben nagy kincs a hazai. Igen,meg kell tanulni elengedni dolgokat, ahogy írod Éva.
VálaszTörlésIgy ünnepek után mennyivel könnyebb leirni, hogy mennyire utálja a karácsonyt, előtte nem akar ünnep rontó lenni...Ki ezért, ki azért...Mióta az eszem tudom , utálom a karácsonyt, gyerek korba is másért... meg később is másért, de míg aaa gyerek kicsi volt, próbáltam magam összeszedni, utána meg az unoka kedvéért...
VálaszTörlésMost viszont már nem akarok megfelelni senkinek... Szerencsére nem várnak nagy flancos"menüt" a gyerekek, igy mindig a kedvüket készítem, mint egy sima vasárnapi étel....Arról nem beszélve egyre nehezebb állni, sürögni forogni, szerencsémre api ilyenkor is mellettem áll és segit...
Szerencsés vagy apival. Mindenki, vagy aki mutatja dekorál, süt, főz. Ez az elvárás. Nem biztos, hogy ez mindenkinek öröm. Csak ezt nem tesszük ki a nagy ünnepvárás közepette. Az a baj, hogy sok mindenben későn tanultam meg az elengedést.
Törlés