"Nem tudom, meddig élek, de ameddig még élek, meg kell tanulnom, milyen az, amikor az ölel magához, akinél ott felejtettem a lelkemet." Szabó Magda
A fotó ma készült, a parton, lesifotó, nem is tökéletes, de nem tudtam nem "lekapni" amikor a tolókocsis(feltehetően hölgy) széttárt karral üdvözölte azt, amit látott, tapasztalt. Az uram szerint gyerek volt, s örült. Most látom, elfelejtettem a hattyút. Akkor ő volt az öröm, csodálkozás, repesés tárgya. A kísérő is megörökítette fotón. S a kocsi színe alapján hölgy lehet az illető. Ti mit gondoltok?
A hattyút először a víz mellett láttuk,
tisztálkodás után elindult.
Lehet, hogy sétálós, barátkozós madár ? Visszatérő vendég a sétálásnál, ezért örült meg a tolókocsis hölgy? Nézzétek a többiek mind bent voltak a vízben. Nem ismerem a szokásaikat, lehet, hogy a vad szél elől húzódtak be az öbölbe?
S ő milyen közkedvelt kutya lehetett, hogy még emléket is állítottak neki?
Szerintem is hölgy az illető. Jó annak, aki így tud örülni. Jó kép!
VálaszTörlésS olyan szeretet volt irányában a férfiban. Köszönöm.
VálaszTörlésSokáig nézegettem, vizsgálgattam a fotót, de először is az érzés jött át rajta, az az életöröm, szeretet, a csodás környezet. Szerintem is idős hölgy lehetett.
VálaszTörlésCsodás kirándulásotok volt! Annyi szépséget láttatok!
Margó, annyira kellett, s érdekes sokszor eszembe jutottál. Tán, mert ti is nagy utazók, kirándulók vagytok, vagy inkább örülnél ezeknek.
VálaszTörlésValóban örült, fel sem fogtam mit látok, csak azt éreztem itt valami szép történik, amit meg kell örökíteni.
VálaszTörlés