Tavaly nem volt fánk, ez hiányzott, de úgy alakultak a körülmények. Idén lett, két nappal korábban, hogy élvezhessem, ha már elutazunk. (Ennek a befaragása két napba került, de ez egy külön történet.) Szóval lett fánk, volt ünnepi menü és sütemények, amik aztán csomagolva is lettek, vittük magunkkal három helyre, ahová utaztunk három nap alatt háromfelé vagy 700 km-t megtéve. Egy valami nem volt: ünnepi, karácsonyi hangulat. Azt valahogy vitte a napsütés, a tavasz, vagy nem tudom micsoda, de éppen nem talált be hozzánk az ünnep estéjén, délutánján.
Most aztán rákérdezhetne bárki, hogy melyik karácsony hangulata? A bibliaié, a családi, meghitt együttlété vagy az ajándékozósé? Mert ugyebár háromféle ünnep létezik Karácsonykor, kinek kinek hite szerint.
Azért ami már változás volt, a magam módján, a magam olvasmányaival készülődtem az ünnepre. A tálalás, a sütés sem volt görcsölős. Ajándékozás felé tettem már lépéseket, hogy ne csak pénzt adjak/adjunk hozzá. Aztán majd valamikor talán tökéletes lesz az ünnep is.
(Ezen sokat gondolkodtam, miért félős, vagy nem szép emlék nekem az eltelt évtizedek emléke? Vagy korábbi évekéé, amikor már kamaszok voltak a gyerekeim. Fiam, amelyiket kérdeztem szép emlékeket őriz, akkor bennem maradt a sütés-főzés, kifáradás emlékezet, amikor csüggő szemhéjú, mimikátlan arcaim(betegségem tünete) néznek rám az akkor készült ünnepi fotókról. S ez valahogy vitte magával az örömöt, meghatottságot, szép emlékeket is. Ó, ó, amikor a rosszat látom csak mindenben.)
és tavasz ezerrel
hazafelé
Lehet,hogy te is úgy vagy,ahogy én,hogy napok kellenek,míg " megemésztem" a karácsonyt és érzem? Pedig nem hajtottam túl magam, bár most sok minden közbejött, de nem volt semmi luxus a karácsonyunkban..
VálaszTörlésÖrülök,hogy szerencsésen hazaértetek.:)
Mónika a két (?) évvel korábbi végig ködben való utazáshoz képest ez luxus utazás volt. Csak furcsa.
VálaszTörlésValahogy most bennem is hiányérzet van/volt. Talán a lányom hiánya (tudom, mindig ezen nyafogok :) } talán tényleg ennyire bezavart az időjárás, nem tudom. Pedig minden úgy volt, ahogy szerettem volna, én sem görcsöltem rá semmire sem, aznap döntöttem el pld. hogy mégis mi legyen az ünnepi vacsora és kész is volt időben. Arról már nem is beszélek, hogy milyen iszonyatos gyorsan eltelt :(
VálaszTörlésA gyorsaság, nálunk utazás volt.Voltunk mindenhol, s sehol sem. Ez így nem igaz, mert jó volt mindenkivel, csak ezek a gyors váltások.
Törlésa kreatívkodásról...mikor meglátok valami jó ötletet, mindig elhatározom én is megcsinálom. Aztán halad-marad és nem lesz belőle semmi, de ezen már régen nem ölöm magam, hogy jaj nincs a legtrendibb fa és lakásdíszem. Amit csináltam az idén, sok-sok szívecske, piros pöttyös anyagból különféle díszítésekkel, na az tetszett még nekem is meg azoknak is, akik kaptak belőle :))
VálaszTörlésIdén semmit, ez kimaradt. Lett más helyette.
TörlésNem tudom, miért érzem (és nem idén először) - hogy eltűnt a „varázslat” a karácsonyból. Még a saját családomban is. Nem fogom gyötörni magam miatta, nem én tűntettem el. És talán ez a rendje-módja a dolgoknak, hogy megkopik, halványul minden az idő múlásával. Egy biztos, a gyerekkorom karácsonyaira sokszor gondolok vissza, és örülök, hogy legalább azok szépek voltak.
VálaszTörlésCsak azt nem tudom, a mai gyerekeknek miféle emlékük marad ? Vagy talán 20 év múlva a mai emlékek is szépek lesznek ?
Nincs itt egy pszichológus ??? :-)
Az is baj, hogy mire ünnep lesz a sok egyéb"karácsony" és készülődés és vásárlás, és kínálat elvisz mindent. Az unokáim örültek, mert azt kapták, amit szerettek volna, nekik még varázslat volt, lett. Főleg a picinek, s érdekes módon neki a fa. Mint a macskáimnak, azok sem tudnak betelni vele, főleg a gömbpörgetéssel. Na, ezt jól elbagatellizáltam. Vagy éppen nekünk is ez a gyermeki varázs hiányzik, tűnt el?
VálaszTörlésValami elromlott az évek alatt. Fogalmam sincs, hogy mi az igaz ok., de egyre többször gondolok arra, hogy ki kellene próbálni egy fenyőággal , mécsessel kevés egyszerű étellel és sok családi beszélgetéssel és egyszerű játékokkal a karácsonyi ünnepet.Délelőtt kimenni a temetőbe és egy kicsit megpihenni az ottani csendben. Valami ilyesmi kezd megfogalmazódni bennem. Azonban a mai világban nem lehet könnyen egyszerűen ünnepelni. A temető látogatásig máég csak csak eljutok, de utána elrontom.
VálaszTörlésGyörgyi ez a fogyasztói társadalom épp az egyszerűséget vette el, s én kicsit úgy érzem a nagyvilág is igen begyűrűzött. Ez már nem a mi hagyományaink világa, ez már egy nagy katyvasz. Ami csodás, jól mutat, csak a lényeg veszett el benne. Éppen és sajnos.
VálaszTörlésNekem a gyerekeim lelkesedése hozta meg az ünnepi hangulatot. Annyira készültek, izgatottak voltak, hogy beleráztak.
VálaszTörlésEgyedül nekem sem lenne.
Nekem meg ő rontotta el...
TörlésNálunk is a lányomon át jött főleg a hangulat. Ő még hisz a csodában, igaz, így megvádolt minket, hogy tőlünk semmit sem kapott... :) Nem mondtuk el. A kiscicákat lenyűgözi a fa, fel is másztak rá. kolumbiai barátunk mesélte, hogy ott már dec. elsején felállítják a fát. Nagyon furcsa lehet. De ott ráadásul meleg is van. BÚÉK Neked!! <3
VálaszTörlésTudod, nekem az ünnep a kigyulladó fényekkel és a fával ünnep. Akkor és ott. Ebben nőttem fel, élek évtizedek óta. Számomra ekkor és így van Karácsony. Ezek a cickák nem másznak,szerencsénkre, a Bársony forgatja csak a gömböket. Már azt hittem eltűntél, örülök, hogy írtál.
Törlés