Dsida Jenő: Temetőben
Köröttem csend - és temető.
Csak néha suttog valami,
csak néha lehet hallani:
ez ő, ez ő, ez ő! -
Azután minden újra csendes,
és álmodik a temető.
Csak néha suttog valami,
csak néha lehet hallani:
ez ő, ez ő, ez ő! -
Azután minden újra csendes,
és álmodik a temető.
Én hajtott fővel ballagok,
s a néma árnyak szembe jönnek,
s a sírkeresztek rámköszönnek,
és mind az igazi Nagyok -
Én, a halottak ismerőse,
révedő szemmel ballagok.
s a néma árnyak szembe jönnek,
s a sírkeresztek rámköszönnek,
és mind az igazi Nagyok -
Én, a halottak ismerőse,
révedő szemmel ballagok.
Utánam huhog a Jövő,
a Múlt, Jelen, a sok kereszt,
s az árnyak kara zúgni kezd:
ez ő, ez ő, ez ő! -
Azután minden újra csendes,
és álmodik a temető.
a Múlt, Jelen, a sok kereszt,
s az árnyak kara zúgni kezd:
ez ő, ez ő, ez ő! -
Azután minden újra csendes,
és álmodik a temető.
1924. augusztus 31.
Tornaszentandráson jártunk. Vasból készült keresztek, errefelé gyakoribbak, mint pl. a Dunántúlon. Kicsit kiemeltem a "finomságaikat" is. Nagyon szeretem amikor AZ IDŐ TESZI A DOLGÁT.
Ismét egy kedves megemlékezés. Külön köszönet a vers megosztásáért. Eddig nem ismertem (a költőjét sem).
VálaszTörlésMegérdemelték a verset. Érdemes olvasni a verseit, egyszer én is így voltam vele, aztán ráéreztem a versei ízére.
Törlésa 9. 10. kép gyönyörű...
VálaszTörlésVoltam olyan szerencsés, hogy láthattam, Dsida Jenő Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben lévő síremlékét, s rajta a sírverset:
Megtettem mindent, amit megtehettem,
kinek tartoztam, mindent megfizettem.
Elengedem mindenki tartozását,
felejtsd el arcom romló földi mását.
Szerencsés vagy Orsi. Mi nem mentünk most temetőbe, pár hete voltunk, én ezekkel emlékeztem. Ritkák is, szépek is, régiek is, emlékek is.
Törlés