Lehet, hogy nem irigység az, hiszen az nagyon csúnya dolog, talán bűn is. Inkább az lehet, hogy elgondolkodik az ember - mondjuk kissé vagy jobban dühösen -, hogy másoknak hogy telhet, mikor ő kiteszi a lelkét azért, hogy menjenek a dolgok, mégse viszi semmire. És akkor inkább örül annak, amije van és nem kell aggódnia azért, amije lehetne, talán túl sok is. Én például azt hiszem, szörnyen érezném magam, ha mondjuk ötösöm lenne a lottón, főleg ha már több száz millió. Félnék a maffiától, ami azt hiszem, oda is benyúlik, és akkor már nem attól tart az ember, mire költené - mert van mire -, hanem hogy egyáltalán megkapja-e. Ha pedig megkapja, nem kell-e aggódnia a szeretteiért, akiket esetleg baj érhet, ha nem adja oda szépszerével. Vagy sok krimit nézek, olvasok?
Így is felfoghatjuk, Isabel. Ez nem is olyan rosszindulatú irigykedés, hanem milyen jó nekik! A ház, a kert, minden együtt, s annyira ízlésesen is. Viszont az a fránya pénz , az kell hozzá!
Azért fogom fel így, mert sok volt már a pampogás, hol a tévéből halljuk a szélhámiákat, hol emberek mesélik. A negatív-pozitív hallomásokban az előbbi a gyakoribb, így arra emlékszik az ember jobban, és az hat rá. Én kissé "katasztrófaturista" vagyok - azért teszem zárjelbe, mert nem megyek el -, mert mindig megnézem a Kék fényt, sok ismeretet szerzek, mik történnek valóban a világban. A filmek mások, bár azok is gyakorta igaz történetből születnek meg. Szóval, nevezhetsz pesszimistának is akár, lehet, hogy az is vagyok. Lényeg, hogy kis mélypont után mégis a jó dolgok felé irányulok, másképp már nem lennék itt.
Lehet, hogy nem irigység az, hiszen az nagyon csúnya dolog, talán bűn is. Inkább az lehet, hogy elgondolkodik az ember - mondjuk kissé vagy jobban dühösen -, hogy másoknak hogy telhet, mikor ő kiteszi a lelkét azért, hogy menjenek a dolgok, mégse viszi semmire. És akkor inkább örül annak, amije van és nem kell aggódnia azért, amije lehetne, talán túl sok is. Én például azt hiszem, szörnyen érezném magam, ha mondjuk ötösöm lenne a lottón, főleg ha már több száz millió. Félnék a maffiától, ami azt hiszem, oda is benyúlik, és akkor már nem attól tart az ember, mire költené - mert van mire -, hanem hogy egyáltalán megkapja-e. Ha pedig megkapja, nem kell-e aggódnia a szeretteiért, akiket esetleg baj érhet, ha nem adja oda szépszerével. Vagy sok krimit nézek, olvasok?
VálaszTörlésÍgy is felfoghatjuk, Isabel. Ez nem is olyan rosszindulatú irigykedés, hanem milyen jó nekik! A ház, a kert, minden együtt, s annyira ízlésesen is. Viszont az a fránya pénz , az kell hozzá!
VálaszTörlésAzért fogom fel így, mert sok volt már a pampogás, hol a tévéből halljuk a szélhámiákat, hol emberek mesélik. A negatív-pozitív hallomásokban az előbbi a gyakoribb, így arra emlékszik az ember jobban, és az hat rá. Én kissé "katasztrófaturista" vagyok - azért teszem zárjelbe, mert nem megyek el -, mert mindig megnézem a Kék fényt, sok ismeretet szerzek, mik történnek valóban a világban. A filmek mások, bár azok is gyakorta igaz történetből születnek meg. Szóval, nevezhetsz pesszimistának is akár, lehet, hogy az is vagyok. Lényeg, hogy kis mélypont után mégis a jó dolgok felé irányulok, másképp már nem lennék itt.
VálaszTörlés