Az úgy volt, hogy évek óta hallottam egy volt vadászházról és egy hatalmas tölgyfáról, ami egy tisztáson van. (Műholddal nem találtuk, így utólag, mert nem egyértelmű volt a magyarázat. Most már tudjuk hol keressük, s meg is néztük merre jártunk. Utólag... )Szóval tegnap délután az őszi erdőbe indultunk. Első erdő: napfény, sárga lombok, csodálatos őszi délután, meleg az évszakhoz képest. Kimondottan erdei sétára csábító. Csend, béke, nyugalom, időnként a szellő által elinduló levelek zizegése. Léleksimogató és -nyugtató.
Miután nagyot sétáltunk mondtam az uramnak, menjünk fel a szőlőhegyek fölé, s autóval, mert az biztonságos, gyors, ha eltévednénk.
Hozzá kell tennem ezen az úton, amikor kimentem fotózni a kutya nem volt hajlandó kiszállni az autóból. Véletlenül ráleltünk az elhagyott vadászházra,
ami tökéletesen burkolt(mert azt nem tudták leszedni), de üres és szemlátomást kifosztott.
S tele van csipkerózsával, mondhatni körbenőtte (s már szemlátomást többen voltak bent előttem, mert átvágták a növényzetet) és egy helyen hatalmas zsidócseresznye vagy lampionvirág teleppel.
Ez már a tisztás felőli fotó, érthető, hogy valaki szerette volna felújítani, itt tölteni idejét, ha a felújítás közben, két időpont közt tökéletesen ki nem fosztják, tokostól, mindenestől, bekészített építőanyagostól.
Innen vezetett utunk a tölgyfához, a tegnapi fotókon mutatott pazar őszi látványhoz. Próbáltunk lefelé hazafelé menni, de akkora dagonya volt előttünk, féltünk, beragadunk. Sajnos vissza kellett fordulnunk, mert nagy vízmosáson jöttünk le az úton, kérdéses volt hogy megyünk ezen vissza? A kérdés jó volt, igaz, mert beszorult az autó, aztán valahogy kimozdította az uram, de ezután végleg foglya maradt a kimosott, üreges útnak. Szerintem Zsebi ezt érezhette.
Nosza begyalogoltunk a szőlőhegyre, de akkor már telefonáltam, s ismerősünk segítséget ígért egy óra múlva. (Ott várakoztunk vagy másfél órát, sétálva, topogva. Érdekesség, több autó ment el mellettünk, senki meg nem kérdezte elvihet-e minket? Stb. ) Közben sötétedni (és hűvösödni)kezdett.
Ismerősünk dolgozott erdészetnél, s korán kel, látja a "hajnali, reggeli autóforgalmat". Ő mesélt aztán az éjszakai "erdei életről", az erdészház potenciális látogatóiról, kifosztóiról. Lenne még mondani mit, inkább nem , s most nem. Mindezek ellenére szép volt s főleg emlékezetes a délután, ne rontsam ilyenekkel.
Az embernek fáj a szíve, soraidat olvasva. "Miért kellet, hogy így legyen?"....csak mert Mo-on vagyunk (?)Hát csoda, ha elmenekül innen mindenki? Csak a magunkfajta, tehetetlen öregek maradnak. Szomorkodni.
VálaszTörlésAz első fotód csodálatos, nagyon szeretem az efféle képeket, annyira egyértelművé teszi a méreteket és viszonyokat....
A teliholdas képek is jók, bár én nagyin nem szeretem a teliholdat, valamiért az egészségi állapotomnak nem tesz jót...
A sárba-ragadás meg nem tragédia, pláne, hogy jött segítő... Azért az erdő olyan szép ősszel, kár otthon maradni.
Nem értem ezt...
TörlésNem mindenki megy el, nem mindenki gondolja azt, hogy teret kell engedni az enyészetnek.
Igen! Vannak rombolók, fizikai kártevők, de a fenti hozzáállás is lelki amortizációt jelez.
Tudom voltak helyek, ahol még a leejtett kesztyű is évekig várta gazdáját. Ma mutass olyan vidéket, ahol a biztonság erős és szilárd.
Az elkövetők "védettek". No comment. A vízmosásba szorulásban az volt a szerencsénk, hogy volt nálunk telefon. Gondolom azért a szőlőhegyen lévőknél is találtunk volna, de így gyorsabb volt. S , hogy akadt aki szombaton este fél hét körül feljött értünk az erdőbe, a világ végére.
VálaszTörlésS igazad van azt a szépséget ami körülvett ott minket, kár lett volna kihagyni. Az ember szinte lubickolt benne.
VálaszTörlésAzt a szépséget, amiben lubickoltatok, sikerült átadni. Csodaszépek a fotók.
VálaszTörlésIzgalmas lehetett, s tényleg jó, hogy volt egyáltalán térerő és volt kitől segítséget kérni. Én nagyon tudok pánikolni ilyen helyzetben.
Én is pánikoltam, szerencsére voltak bokrok az erdőben. S tudod, a sötétben ott várakozni, nem volt mindegy.
VálaszTörlésAzért megkönnyebbültem rendesen,hogy kihúztak benneteket! Volt most Fejér megyében egy megmagyarázhatatlan baleset, azóta nem tudom kiverni a fejemből, de nem írom le. Viszont azt igen,hogy légyszí!: vigyázzatok magatokra egy kicsit! :)
VálaszTörlésÉn mindig szerettem erdőben járni, de már nincs kivel, és azt a tanácsot hallom unos-untalan, hogy egyedül inkább ne. Mégis örülök, hogy annyi helyen voltam és hasonló tapasztalatokra tettem szert.
VálaszTörlésJó kis kalandos túrátok volt...Szerencse hogy jó végződött..Szép fotók..ha látod mindig eszedbe jut,micsoda kalandba volt részed, részetek!
VálaszTörlésMicsoda kaland az erdőben. Örülök, hogy szerencsésen végződött ez a kis kaland.
VálaszTörlés