Éva bejegyzése tette fel az íre a pontot, hogy írjak arról, amire napok óta készülök. Nézem a Spektrum Home csatornán a Tiszta lappal c. műsort. Notórius gyűjtők "gyűjteményeit" számolják fel, igaz, kérdésekre való jó válasszal visszaszerezhetők tárgyak, sőt az aukción eladottak is visszakerülhetnek még. MÉG? ha úgy dönt a tulajdonos nem tud tőlük megválni, semmiképpen. Az általam látott adások közül egy esetben történt ez meg.
Nézem sokszor a felesleges lommal elborított házakat, a majdani más országba költözésre összegyűjtött berendezési tárgyakat (WC kagyló, mosdó stb.), s a ragyogó gyűjteményeket. Ezekkel csak egy gond van, már túlnőttek a tulajdonoson, már fojtogatják az életét, s ő még ezt észre sem veszi. S hogy mennyire élik a gyűjteményeket eldöntik a kérdésekre adott válaszok. Ha tudja, benne van, foglalkozik vele, ha nem, akkor ez bizony csak helyfoglaló.
Amúgy jó pszichológiai érzék kell ezekhez a szembesítésekhez, az új, tárgyak tömege nélküli élet vállalásához, mert sorsok bújnak meg mögöttük. S eszembe jut még a Deco néven futó csatorna egy régi műsora, ahol rendet csináltak a házakban. Ott is fordultak elő gyűjtemények, de időnként mérhetetlen rendetlenség, felhalmozás pl. egyetemi jegyzetek, felnőtt gyerekek tankönyvei,régi ruhák stb. S ezek szétválogatásához, az egyes daraboktól való megváláshoz bizony nagyon értő vezetés kellett.
S tegnap én is elgondolkodtam. Évek óta gyűjtögettem tárgyakat, amik végül a házban otthonra találtak. Évtizedekig vártak végső helyükre. S vannak amik tán feleslegesek, vagy már idejétmúltak? Ők a babák. Egy időben jó volt, hogy velem voltak, reggelente a mosolygós Helenre nézve a napom is szebb lett, másik a gyerekemre emlékeztetett, a harmadik a szépségével fogott. Most többnyire bedobozolva vannak. Nem tudok szabadulni tőlük, itt vannak a lányunokák. Hátha valamelyik megszereti majd őket.
Időnként átnézem a lakást, s elgondolkodom mi lenne az a 3 tárgy, amit mindenképpen magammal vinnék, ha választani kellene. Kettő makacsul tartja a helyét, a harmadikon vacillálok. (Most nincs módom megmutatni őket.)
Elgondolkodtatok már, mi lenne a ti 3 tárgyatok, amit magatokkal vinnétek?
Anikó, ismét fontos témát vetettél fel!
VálaszTörlésA három tárgyon még nem gondolkodtam, de azon igen, hogy a civilizált, modern ember mennyi tárgyat halmoz fel maga körül. Olyan tárgyak ezek, amelyeknek nagy része bizony felesleges. Mi is gyűjtögetők vagyunk, de mostanában tudatosan törekszem arra, hogy takarítsak magunk körül. Már nem használt, egykor kedves ruhadarabok, soha ki nem olvasott könyvek, a gyerekek megunt játékai, valaha fontos jegyzetek, egyebek... Mindnek igyekszem megtalálni a helyét (újrahasznosítás, közösségi könyvespolc, papírgyűjtő, jótékonysági szervezetek, garázsvásárok, szemeteskuka).
Már nem mi uraljuk a tárgyainkat, hanem azok uralkodnak rajtunk. És ez nem jó. Újra meg kéne találni az egészséges egyensúlyt.
Erzsi
Sok mindent leírtatok, én is így gondolom, a magam bejegyzésében is ezt feszegetem a blogomban.Attól kell megválni, ami már elnyom, ami akadályoz, ami ural, , melynek lejárt az ideje,amely elveszi a helyet az újtól. Mert mi is változunk, az ízlés is, de a nevelésünk nem, hogy ne" pazaroljunk". Pedig természetes, hogy a régi helyett jön az új, vagy ha az nem is( minek mindent telepakolni?), akkor jöjjön a nagyobb tér, a kevesebb porfogó.
VálaszTörlésNe húzzon vissza a múlt, nyissunk az új felé, ez is lehet a lelki háttér.
Első: A könyv, amit a férjemtől kaptam első találkozáskor, benne a sok levéllel amit nekem írt még amikor Németországban élt. Második Frances Mayes könyve a Napsütötte Toszkána. Harmadik a fényképalbum amiben a kisfiam képei vannak.
VálaszTörlésLegkevesebb ketfele szempontbol lehet nezni, persze talalni tobbet is, en ezt a kettot eltem meg.
VálaszTörlésAmikor felkeszulsz, akarod is, vagy ha varatlanul er el a tavozas, ami nem mindig azonos azzal, hogy akarod is.
Meghatarozzak mit viszel, viszel e.
Szamomra egyetlen fontos volt mindkettoben, mert megeltem mindkettot, fenykepek.Kesobb atgondolva azert, mert azok zarjak be , orokitik nem csak a szemelyeket, akit mutatnak, a targyakat, helyeket, hangulatokat.Eleg ranezni, es eletre kel.Meg a hangokat is hallod.
Lattam musort arrol, amikor USA-ban ezrek otthont veszitettek, satorban elnek azota is.Ami egyetlen kepkocka megmaradt a sokreszes dokumentumfilmbol, sok helyen , szamos helyen a fenykepek a nappaliban voltak, mintha csak kisetaltak volna, de jonnek vissza.Nem akartak emleket, igy fogtam fel, es nem veletlenul a foton akadt meg a szemem.
Erzsi, Éva én is selejtezek ma már, s igen változunk, van ami évekkel ezelőtt fontos volt, már kiszórtam, odaadtam azokat, s vannak, mik máig értékek. Fotók: ez érdekes Ágnes, mikor az első unokám kicsi volt százszámra fotóztam a ritka alkalmakkor mikor találkoztunk, aztán leálltam vele. Kevésből lett papírfotó, a lemezek őrzik. Sok volt, ma már ritkábban ill. kevesebbet fotózok, azok nagy része is "mozgófénykép", mindig mozgásban vannak a lányok. Fotók és emlékek, értelek Ágnes más a helyzeted, de mikor rátaláltam a nagyszüleim min. 60 éves fotóira, én is örültem nekik, egyrészt visszahozta őket, másrészt azt a világot, amiben még ők éltek.
VálaszTörlésAz én három tárgyammal még adós vagyok,majd összeszedem a fotóikat. Egy szobor, mely sokat szimbolizál számomra, egy baba, mely a kisebbik fiamra mutat, mintha ő lenne gyermekeként, s tőle is kaptam. S a harmadik? Még máig nem tudom, vannak jelöltjeim.
Mi lenne az a 3, amit magammal vinnék...? Miért és hová? Talán, ha ezekre tudom a választ, megadatik az is, hogy MIT?
VálaszTörlésMa már én sem gyűjtögetek. Ha kell, magamból kell előbányásznom az emlékeket.
Tudod Zsuzsa ez bennem is felmerült. Amikor agykontrollt végeztem, s kellett egy belső labort csinálnunk, nagyanyám hegyén volt, ahol a gyermekkoromat töltöttem. Láttam a belső szememmel, hallottam a madarak énekét, éreztem az illatokat. Mindenem megvolt. Milyen egyszerű hely, s minden is volt egyben.
VálaszTörlés