S még egy megjegyzés: amikor kismamáinkhoz dúlát hívtunk még érdekességnek számított. Igaz otthonszülésről is szó volt, s ez nem egyöntetűen támogatott. Az ott megjelenő pár kismama lelkes híve volt, mások betévedtek, volt akit magukkal ragadtak az ott hallottak. Terveztük Büki Andrea meghívását, aztán egyéb érdektelenség miatt le kellett mondanom. Szívem szakadt meg, de öt-hat, netán tíz megjelenőért valakit Svédországból nem hívhattunk el. Mára tán változott a helyzet. 2-3 év telt el azóta. (Viszont a meghívásra már keret sincs.) S az ott olvasottakra ráerősit a fenti könyv szerzője. Azt hiszem ismét kezembe veszem, s elolvasom.
2013. január 22., kedd
Egy könyvről készültem írni
igazból már hetek óta készültem rá, mióta olvasni kezdtem. Becéduláztam, hogy idézzek, megfogalmaztam magamban, stb. Az igazság az, hogy nagyon magam alatt vagyok. Így más tollával ékeskedem, mivel szeretném másokkal, veletek is megosztani, mert szól a várandós kismamának, csemőjét nevelő szülőknek, s nem maradhatnak ki belőle az idősebbek sem. Az érintés élmény, szükséglet minden korban, s a szerző oly csodálatosan vezet ezen végig minket.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Egyszer azt olvastam , egeszen pontosan napi legkevesebb 17 erintesre, simogatasra, olelesre van szuksegunk naponta.Azt is olvastam idoseknek azert jo , ha van kutya vagy macska, mert a simogatasa vernyomascsokkento.
VálaszTörlésNagyon erdekes, mara cime is megerinto a konyvnek.Szeretnem elolvasni.
Szeretem, hogy mindig olyat ajanlsz, ami azonnal felkelti az erdeklodesem:)
Ja es zold konyv:)
VálaszTörlésElmosolyodtam.
VálaszTörlésMegint csak azt tudnám leírni, amit a január 6-i (szívközpontú ölelésről szóló) bejegyzésedhez is írtam: nagyon fontos egymás szeretetteljes érintése! Nem lehet ezt a témát elégszer felhozni!
VálaszTörlésErzsi
Látod, ezért is írok róla! Valahogy mindig megtalálnak ezek a könyvek.
VálaszTörlés