Oldalak

2012. július 16., hétfő

Emberi határok, állati törvények

Nagy a gondom Pif macska miatt. Mondhatja bárki, jó, ha csak ennyi a gond, vagy ez is gond? Pifet örököltük, s ha nem vagyunk a házban a szomszédok mindennap etetik. (Az így kihelyezett ételre kapott oda hozzánk a farkatlan macska.) Tavaly még udvarlási szezonban  is sokszor köztünk és velünk volt. Idén ez megszűnt. Nem értettük, hol van, miért nincs velünk. Aztán kiderült a már említett farkatlan, gazdátlan  macskával volt viadala, s valószínű alulmaradt. (Ő amúgy egy nagyon agresszív cica, sok gondot okoz másoknál is. Ő aki körbejelölte a házunk összes ablakát, némileg még a lakásban is hagyott nyomokat!)

Szóval Pif úrfi amúgy egy nagy túlélő kandúr, minden hájjal megkent, csak úgy látszik a 12. évére már öregedni kezd. Az alulmaradás következménye lehet, hogy úgy eszik, hogy szeme mindig a kapu felé van, lesi jön-e valaki? Máskor az ablakban ülve várt minket reggelente, ablakban hónapok óta nem láttuk. Jön, eszik, tegnap habzsolt, ilyent még sosem láttam tőle, s már el is tűnt. Otthon sosincs. Ha hívom, simogathatom, érezze, hogy szeretik, de ennyi. Már megy is.

Sok töprengés vezetett a fent leírtak összeállásához. Akkor most mi hiába vagyunk a gazdái, hiába házunk az otthona a macskatörvények felülírnak mindent? Tapasztaltatok már ilyent? Akkor most egyet tehetünk, hogy mindezt tudomásul vesszük?

Olvasom A macska ezer arca című cicaantológiát. Jékely Endre ír macskáikról, s az írása alapján (amit már évekkel ezelőtt is olvastam) lett a kis vörös macskánk Mózsi. Amikor az ő Mózsijuk felnőtt "apja kíméletlen hajszát indított ellene is. Rendszerint a patakvölgyben ereszkedett alá, hogy a "territóriumáról" fiát elzavarja. Ám a rigók erős csárogásukkal elárulták közeledését, és Mózsi ilyenkor eszeveszetten menekült fel a kőbányák irányába, ahonnan csak néhány óra múlva merészkedett vissza. A házat hason csúszva közelítette meg, mert akármelyik bokorban várhatta vadmacskaszínű és -erejű apja."

5 megjegyzés:

  1. Én nagy macskarajongó voltam világ életemben, a fiam is azzá vált. Most is van itt Pesten macskánk, már 6 éve. Lakásban van, de amúgy minden macskát befogadnék, ha lehetne.
    Egyet megtanultam én is, a macskák egy önálló lények. Valahol olvastam, hogy a gondolataikban az lehet, hogy :
    -Na jóóó megengedem, hogy szeress- ezt kiegészíteném azzal, hogy csak akkor, amikor ők úgy érzik jól magukat.

    Úgy gondolom, ezeket tőlük el kell fogadni.
    Persze nem esik jól az embernek, ha két szomszéddal odébb állnak, de igazán nincs mit tenni ellene......

    VálaszTörlés
  2. Itt igazából a legyőzött macska félelme a lényeges, s emiatt hagyja el az otthonát. S ebben érzem magam tehetetlennek.

    VálaszTörlés
  3. Nem volt még macskám, de másokét figyelem.Megvan bizonyára az egyéniségük, mint az embereknek, nem válnak mássá,ha bárki azt is kívánja tőlük, és ezt még becsülöm is bennük.

    VálaszTörlés
  4. Gondoltam Rád Zalaegerszegen és egy "bizonyos" faluban is, mikor átmentünk autóval rajta!:-)

    VálaszTörlés
  5. Kedves Éva, nyugodtan jelezhettél volna, s találkozhattunk volna.

    VálaszTörlés