Néha. Néha kifogja, néha kincset lel. Néha nem ért dolgokat, miért ragaszkodik az eladó bizonyos árhoz, mikor szinte ripityára törnek az ömlesztett árui a dobozokban. Aztán az ember is kitart egy-egy tárgy melllett, s áldoz, rááldoz, hazajön, s megnézi a szignókat az interneten, s csodálkozik, s érteni kezd dolgokat. Így került hozzám ez a kehely. Nem tudom a fotóval sikerült-e visszaadnoma a minták és a forma finomságát, s nem utolsó sorban azokat a gyönyörű melegbarna színeket,amik megfogtak, amikor a sok kacat közül kivettem. Én nagyon szeretem.
Vannak az országban bolhapiacok minden országrészben. A nyugatiak erős nyugati felhozatallal, értsd a nyugati határ közelében beszerzett árukkal. Köztük csodaszép cserépedények, kerámiák, sajnos(?) az ember magyar árut keres. Keresne, de ritka, errefelé ritka. Aztán elutazik az ország közepébe, s ott körülnéz, s régen keresett kincsekre lel:
A tálas mintáját, eredetét hiába próbáltam beazonosítani, nem sikerült. A magyarok tulipán, rózsa, azaz az erdélyiek. Akkor? Mindenesetre szép, nekünk tetszik.
Vannak csak egyszerűen megunt, s kitett tárgyak, amik másnak fontosak lehetnek. Így jutottunk jövendő házunk csillárjaihoz:
S ez már nem bolhapiac:
Hónapokig gyűjtöttünk, alkalmakra, ünnepekre kapott pénzeket, s megrendelhettük kedvenc fazakasunktól a házunk tányérjait, táljait, sütő-főző edényeit cserépből. Izgatottan várom az eredményt, amit nála készen láttam az minden esetre bíztat, meseszép volt, szívem vágya. Megérte várni, kivárni.
S még egy szívem szépe. A hobby boltban, ahova vásárolni járunk akadtam erre a csillárra. Amikor kinéztem magamnak pénzem sem volt, csak a szemem akadt meg rajta. Aztán sikerült megvenni, a komód tetején várta várja a helyét, ami úgy néz ki hamarosan meg is lesz:
Ennyit a keresésekről, a felfedezésekről, a várakozásokról és a megtalálásokról. (Utóhang: ha az ember simán tudna feltenni fotókat a blogra, nem kellene minden egyes fotó után kilépni, aztán ismét fellépni, hej, de könnyű lenne az ember élete.........) Hej, de!
Gyönyörűséges dolgokat sikerült összeválogatni, abba a "lélekmelengető" otthonba! Én a régebbi bejegyzésekből azt hittem, már megvan a házikó...Akkor azok milyen ház fotói?
VálaszTörlésElvileg megvan, gyakorlatilag még egy hónap. Köszönöm a válogatás minősítését, erre jó a várakozás, lehet keresgélni.
VálaszTörlésÉn is bolhapiacok őrültje vagyok, úgy kell visszafognom magamat. De én sosem veszek nagyobb és drágább tárgyat, csak picikéket, régi ékszereket (persze nem nemesfém, féldrágakő inkább vagy csont, fa-ékszerek). De kaptam már megjegyzést, hogy vigyázzak, mert esetleg orgazda vagyok - ki tudja, honnan szedte az eladó. (Ez nem minősítés vagy beleszólás akar lenni!)
VálaszTörlésno a múltkor teljesen ingyen egy grafikához jutottam hozzá, Gy. Molnár István egy szép tanyai tájképéről. (Ui. a mi bolhapiacunkon van egy ingyen-asztal, ami abszolút nem kell, odaviszik.) Egy kincs birtokában vagyok, mert valaki nem becsülte.
VálaszTörlés