Újabb keresések

Régen írtam a házkereséseinkről, folytatom. Kerestünk és kerestünk, a típusos példákat írom/írtam  le a blogban. Volt olyan délelőtt, hogy két házat találtam. Gyors telefonok: egyiknél éppen akkor írták a lá a szerződést, a másikat akkor adták el. Megkaptam a tanácsot: szerződjek le ingatlanközvetítő céghez, mert akkor rögtön értesítenek, ha számomnra megfelelőt találnak. Érdekes, ahová még előtte pár hónappal bejelentkeztünk azóta is küldi, amiket talált. Igaz, hozzánk még nem érkeztek meg az ajánlatok....

Ahogy figyelgettem a hirdetéseket folyamatosan, azt láttam, aki reális (azaz elérhető vagy jelenleg elérhető és alacsony ) árat ad meg, azok a házak elmennek. Vannak, amelyek hónapok óta fent vannak a neten, magas áron. Tartják az árat és tartják a házat tulajdonosaik is. Egynémelyt irreálisan magas áron. Nem értem, kire és mire várnak, miben bíznak? Külföldi vevőkben?

Ez a ház már gazdára talált (igaz, csak talált, mert megvették, s áll, s romlik, mert semmit nem kezdtek vele), valahol egy faluban. Itt heteket szoktam eltölteni, naponta járok el előtte és fáj érte a szívem.

S a ház eredeti gazdáinak másik háza, bolt volt. Az utolsó lakója pár éve halt meg, azóta árulják. Ő a szívem csücske. Álom.... Mert drágán adják, mert sokba kerülne a felújítása, de leginkább mert sarkon van, nyílt helyen, túl nagy forgalom legkellős közepén. Semmi lehetőség az elvonulásra. Az álmok/ábrándok azért vannak, hogy lehessen róluk álmodozni.

És egy utolsó ház. A fotó gondolom mesél mindenről....

Mi pedig lassan feladtuk, félretettük a házkeresést, mert jött az ősz, jön a tél, ez az időszak a visszavonulásról szól. Sok tapasztalattal lettünk gazdagabbak, már célirányosak vagyunk, s reméljük mindezt majd tavasszal  megújulva, s friss erővel hasznosítani tudjuk.