Néha. Néha kifogja, néha kincset lel. Néha nem ért dolgokat, miért ragaszkodik az eladó bizonyos árhoz, mikor szinte ripityára törnek az ömlesztett árui a dobozokban. Aztán az ember is kitart egy-egy tárgy melllett, s áldoz, rááldoz, hazajön, s megnézi a szignókat az interneten, s csodálkozik, s érteni kezd dolgokat. Így került hozzám ez a kehely. Nem tudom a fotóval sikerült-e visszaadnoma a minták és a forma finomságát, s nem utolsó sorban azokat a gyönyörű melegbarna színeket,amik megfogtak, amikor a sok kacat közül kivettem. Én nagyon szeretem.
Vannak az országban bolhapiacok minden országrészben. A nyugatiak erős nyugati felhozatallal, értsd a nyugati határ közelében beszerzett árukkal. Köztük csodaszép cserépedények, kerámiák, sajnos(?) az ember magyar árut keres. Keresne, de ritka, errefelé ritka. Aztán elutazik az ország közepébe, s ott körülnéz, s régen keresett kincsekre lel:
A tálas mintáját, eredetét hiába próbáltam beazonosítani, nem sikerült. A magyarok tulipán, rózsa, azaz az erdélyiek. Akkor? Mindenesetre szép, nekünk tetszik.
Vannak csak egyszerűen megunt, s kitett tárgyak, amik másnak fontosak lehetnek. Így jutottunk jövendő házunk csillárjaihoz:
S ez már nem bolhapiac:
Hónapokig gyűjtöttünk, alkalmakra, ünnepekre kapott pénzeket, s megrendelhettük kedvenc fazakasunktól a házunk tányérjait, táljait, sütő-főző edényeit cserépből. Izgatottan várom az eredményt, amit nála készen láttam az minden esetre bíztat, meseszép volt, szívem vágya. Megérte várni, kivárni.
S még egy szívem szépe. A hobby boltban, ahova vásárolni járunk akadtam erre a csillárra. Amikor kinéztem magamnak pénzem sem volt, csak a szemem akadt meg rajta. Aztán sikerült megvenni, a komód tetején várta várja a helyét, ami úgy néz ki hamarosan meg is lesz:
Ennyit a keresésekről, a felfedezésekről, a várakozásokról és a megtalálásokról. (Utóhang: ha az ember simán tudna feltenni fotókat a blogra, nem kellene minden egyes fotó után kilépni, aztán ismét fellépni, hej, de könnyű lenne az ember élete.........) Hej, de!