Amikor valaki nagyon az otthonához kötött, értsd nincs módja utazni, világot látni, akkor az otthona sokat, mindent jelent számára. Próbálja olyanná alakítani, hogy jól érezze magát benne, s a tárgyak szépséget, örömet is adjanak neki. Nem baj, ha ha nem milliós értékek, lényegük az általuk nyújtott érzelemben, esztétikában van.
A fenti lakások ilyenek, szerintem, különlegesek, bár az első néha túlzsúfoltnak tűnik, de annak is megvan a maga oka. Tetszett, ahogy egy számítógépes emberből meseíró lett. S a világát leképezi a környezete. A sok gomba is, amik a másik lakásban is megjelennek, másként.
A második hölgy művészi munkát végez, ezt a lakásán is látni. Meleg, otthonos és esztétikus. S fantasztikus hangulata van.
Régen jelentkeztem, észre se vettem. Voltak még napjaim ,mikor nem is főztem, ettem amit találtam .Nem jutott rá idő, vagy energia. S mikor végre napok után szinte ráestem a főtt ételre egészen elcsodálkoztam, magamon.
Ősz van, lezárások a kertben, sok a diófa levél, felemészti az erőmet. Bár heti alkalmakat találok a gyűjtésre, elhordásra, gyönyörködöm a természetes kertben, de ha eső jön nem szeretem, ha berohad, nehéz összegereblyézni, elhordani, zsákban a vállamon. Fekszem is utána eleget. Vettem hagymákat, őket is be kellett ásni, ekkor jól jött az eső, puha lett a föld. A természet ad, elvesz.
S bevallom ezek a ködös napok nem voltak barátaim, megszenvedtem őket, s mint kiderült betegtársaim is. Nem vigasz, csak nem vagyok ebben az érzésben egyedül. Olcsó vigasz.
