Nagyon szeretem!

 Múltkor egy narancsszeletekből álló füzér, most a mákgubó dísz/füzér ami számomra szenzációs, szemet gyönyörködtető.

A reggeli kávéja előtt

olyan morozús, hogy elretten tőle mindenki, aki él, még maga az élet is. Jón Kalman Stefánsson:  Az angyalok bánata c. gyönyörű nyelven írt könyveből idéztem. Oly jellemző rám e mondat, gondolom másokra is. 

 Hívőtagozat=négylábú állat. Volt a múltkori bejegyzésemre egy névtelen komment. Töröltem, mert nem tudhatom ki a névtelen? Itt a válasz. Humorba csomagolva, de nagyon komolyan. Sajnos.

A mindennapos mocsok helyett,ami ha belépek a jutubra ráömlik kéretlenül is az emberre, elmerülök ebben a vlogban. Pihentet. Kikapcsol, s tanulok tőle, mert én sosem voltam az a nagy kézműves. S ráébredek, hogy a mostani "virágaimból" is kihozható szépség.

Olvastam. Olvastad?

 Ha író születik egy családba, a családnak vége. Milosz

Csak úgy, idézetek, könyvek, még kellene fotóznom hozzá. Sajnos az idézetek forrását nem tudom. Egyszerűbb volt így "megörökíteni", mint kiírni.

A humorérzéke miatt érezzük, hogy megbízhatunk valakiben. Milan Kundera

Ha nem ismernétek őt

 

Ti is könyvelitek

 a szakrendelések időpontjait? Mert én igen, mégis elcsúsztam egy évet a reumatológiával. 

Szóval, szakrendelés, lelet, haza. Előveszem az aktuális évi naptárat, s beírom, ha két év múlva kell menni bukjk, s bukott a művelet. Közben a leletet egy dossziéba teszem, annak tetejére is ráírom az újabb időpontot egy cédulára, biztos ami biztos. Itt a hibaforrás, ha mégis rosszul emlékszem, s aznap jut eszembe a két nappal későbbire emlékezett időpont. 

Huh, 

A múlt héten három féléves, előjegyzett szakrendelésen voltam, a héten csak egyen. A múlt heti csúcs volt. Szinte percre pontos behívással, esetleg több órás csúszással megkezdett szakrendeléssel. Akkor derült ki a szomszédommal beszélgetve, hogy azt se tudja mi a diagnózisa. Ennek ellenére a megfelelő szakirányú szakrendelésre jött. Vissza. Ápolt, dekoratív, nem fiatal hölgy. Nem is olyan idős, mint én... Csak pillogtam, de közben behívták, én pedig eljöttem. 

A fenti videóról jut eszembe száz éves kórházi emlékem Budapestről. Annyi előrecsomagolt baromfihúst kaptunk, azaz felvágottat, hogy a férfiak poénkodtak, mire hazamennek kukorékolni fognak,

A másik, pár éves, vidéki kórház. Máj volt a főzelékben, elkészítési módja kérdéses, s én olyan éhes, hogy megettem. Meg is kérdezte a szembe beteg: nem ízlett? Nem. Láttam rajtad. Utóhang: májat enni azóta sem tudok vagy nagyon gusztusosnak kell lennie, hogy megtegyem.

Ez nem kórházi, de iskolai konyha volt. Azok sem híresek a főztjükről. Ez a konyha, azaz a szakácsa elérte, hogy megszeressem a káposztás ételeket. Ez anno a nagyon jól főző anyósomnak sem sikerült. Tehát még menzán is lehet jókat enni, ha jó a szakácsnő.Aztán ő máshova ment dolgozni, én pedig kikoptam a menzáról, hiába volt közel a munkahelyhez. A megszeretett ízek is elvesztek,elmentek a szakácsnővel. Ami jó emléke maradt, hogy  káposztás ételeket eszek azóta is, s őt!!! főzök is.

"Én is rettegek mindentől, a rettegéstől is."

 Grecsó Krisztián: Lányos apa című könyvéből idéztem. Gyönyörűen ír.

Addig rettegek, s nem teszek semmit magamért, ameddig már késő. Emlékeztek egy korábbi bejegyzésre? Írtam az uram fájdalmairól, hogy nem hajlandó megtenni a lépést az ésszerű orvosi út felé. Mikor már nem bírta tovább a fájdalmat, bement az SBO-ra, onnan átkerült a pulmonológiára, daganat, áttétes. Sugárkezelés előjegyzésen van egy távoli városban. Most ismét beült a birodalmába, s folytatja amit eddig. Pedig hosszú a kert, jó a levegő, minden adott, csak az akarat veszett el valahol félúton. S ha az embernek vannak dolgai, céljai akkor akar. Sok betegségen, műtéten mentem át, igyekeztem nem elhagyni magam. Ott volt két gyerekem, nem is tehettem. Vagy a férfiak ennyire mások?

A könyv véletlenül került elém, igazából hetek óta nálam volt. Egy halálos beteg hölgyről szól, akit  élete utolsó heteiben kísér a barátnője. Életről, halálról, gyászról olvashatunk szép és mély gondolatokat,

és Pedro Almadóvar filmet is készített a könyv alapján A szomszéd szoba címmel. 

Szabó Magdáról nagyon tetszett az írói és költői közelítés