Bekukkantott a tél, s ment is tova

 

Ma Diclac nap van

 Mi is az a Diclac nap? Amikor már annyira eleged van a fájdalomból, hogy beveszed a gyógyszert. Igyekszem tartani magam,nem bevenni, szétszedi a gyomrom. Néha legyőz.

Pedig milyen melengetően süt át a zúzmarás leveleken. Ez benne a rafinéria, mást látsz,s mást érzel.

Alkalmazkodik az állatvilág

 Tudjuk, tapasztaljuk, mi most közelről. Őzek járnak a kertjeinkben, lelegelik amit tudnak a veteményekből. A határ lekerítve, erdőben részek lekerítve. Van kérdés?

Tegnap reggel kint,lent a kertben a kutya nagy szimatolásban van, felemelkedik a fűből egy nagy "macskafej". Még félsötét volt.(Mit keresünk ilyenkor a kertben? Azt.) Merengtem, hogy milyen állat lehet, aztán hátára fordult egy őz!!!, felállt, s elfutott. Szerencsére az utánaeredő Megit visszatudtam hívni.

Látom a komposzton, hogy nem csak a héjak: krumpli,sárgarépa,stb. tűnt el,de a kiöntött savanyúság is.2 ecetes paprika maradt. Úgy látszik erre fanyalodnak. Már.

Kávézunk? Kávéznánk!

 Totál összetörten, kávé hiánnyal s egy kis ágyba hozott kávé és sütemény ábrándjával ébredtem. 

"A reggeli kávéja előtt olyan morózus, hogy elretten tőle mindenki aki él, de még maga az élet is." kedves íróm Jón Kalman Stefánsson mondatait idéztem. (Mi lenne velem ilyen írók, s a könyveik nélkül?)

Mondjuk a bilibe rögtön belelógott a lábam, s felébredtem. S mentem főzni magamnak a KÁVÉT!

Pedig oly jól esne egy kis kényeztetés. A gerincem miatt amint lehetőségem van csinálom a gyógytornát itthon, tegnap hivataloson voltam. Tehát edzetten mentem.Vegyes csoport, kezdő és befejező beteg együtt, minden felvezető gyakorlat nélkül bele a közepébe, a kemény gyakorlatoknak. Utána lézer, s TENS kezelés, remélem jól írtam le. Úgy jöttem ki, mint a béka akit háromszor megnyúztak. Aztán miután ettem,s pihentem a fiamnál a indultam buszhoz, hogy hazajöhessek.Szerencsémre esett délután az eső, nem kellett sétálni mennem, nem is tudtam volna. Pedig imádom,a nap fénypontja mindig. S a kutyának is, a két öreglánynak.

Ajánlom!!!!!

 Lassítva, s felirattal érdemes megnézni,  többször is....

Szakmai érintés vagy inkább emberi?

A Nők Lapjából Lackfi János Az ápoló nővér-ről írt sorai közül emeltem ki az alábbi részt. Thymus műtétem volt, gégemetszéssel, lélegeztető gép alatt, napokig, két hétig. Volt egy osztályos nővér, mindennap bejött az intenzívre, s megfogta a kezem. Azok a pillanatok voltak a nap csúcspontjai. Milyen kevés, s mégis milyen sokat adott vele. S sosem felejtem el Polcz Alaine az átölelésről írt szavait. A pszichiátrián, egy őrjöngő betegnél.

Ők elszáradt barackfák, állnak még a kertben. S milyen jó hogy maradtak, hát nem gyönyörűek?

Száz fotó készült a zúzmarás rózsáról, napok óta. Egy sem lett jó, talán ez. Az utolsó előtti rózsa. A bimbó még gondolkodik vagy inkább küzködik, hogy nyíljon-e?

 

Milyen a jó szomszéd?

 

Miközben a férjem kórházban volt, s mi beköltöztünk utána, s éppen a szomszéd vitt be minket, két nap múlva szorgalmasan nekiállt s szétvágta, nyeste a diófánkat. Nem csak azt ami füléjük nyúlt, alapos munkát végzett, vágott minden ágat ami elé került, oldalt, hátul biztos ami biztos alapon.

A kérdés: hogy merte, hogy merte a távollétünkben? Ez a legnagyobb aljasság, azt hiszem.

 

 

   

Nagyjából.a lényeg. Mindent nem fotóztam,mobillal.

I

Ilyen lett,s még ősszel, nyáron ilyen volt.Ami miatt vettük,csináltattuk a kiülőt a fa alá felesleges volt, lett, minden árnyat adó ág odalett.  Hogy ez a mi fánk? Hogy nekünk is vannak szempontjaink? Nem számított, nem voltunk itthon, hamar lépnie kellett, ezt hívják sunyíságnak.

Bevallom én is léptem, mert ez már harmadszor történt, először "két átnyúló" ágat vágtak le, amiből a fa felének letarolása lett a vége. S épp a szomszéd jött át vigasztani, mikor látta az elkeseredésemet.

 Pár év múlva a vő vágott, a hátunk mögött, reggel a nagy munkára mentünk ki. Nagy büszkeségét, hogy milyen ügyes volt a férjem beszólása hűtötte, csak az a baj, hogy az a mi fánk.

Lényeg a lényeg, reggel ahogy sugarazásra elszállította a mentő a férjemet átmentem  s megritkítottam a bokraikat. S azt hitték a férjem miatt vagyok elkeseredett. Hát értitek ezt? Mondtam, hogy csak éljék át azt a fájdalmat amit mi harmadszor a diófával. Aztán kitiltottuk őket a kertünkből. A jövőre nézve, Persze elutazhatunk, s a sunyi alattomosság akkor is dolgozhat. A mi kertünkben.a mi diófánkon.