Cseppek

MÁRA

"... nagyon fontos, hogy a legkisebb rezdülésre is figyeljünk, a leghalkabb hangra is hegyezzük  a fülünket. Tetszik érteni? A jó hír az esetek többségében nem jár nagy zajjal. Murakami Haruki

Helyettem írták

Hallgatom  a rádiót, magyar úszósport: Nyisd ki a szádat, mondd el a véleményed, magadra maradsz!? -

írtam a rádiót hallgatva. Most olvastam ezt a bejegyzést.  A múltkor kitöröltem a kesergésemre kapott kommentekre írt válaszomat. A lényeg: nem akartam, őszintén és tiszta szívből azt a búcsúztatást, ma sem bánom. Nem onnan indult a fájdalom, ez már a következmény volt. Anett leírta a hátteret. Van aki egészségesen áll fel, s van aki megkeseredetten magára marad, mert nincs választása, mert a félszárnya nem engedi repülni... Az embert nem akkor kell megbecsülni(?), amikor elmegy, akkor kell becsülni, melléállni amikor ott van.

Este és reggel, bent és kint

Fények, s azt is megállapítottam, hogy milyen egyformán is jár az agyunk, némelyekkel. A fotók pár napja készültek, csak a ködös tájképek közé sehogy sem illettek.

Előbb voltak a fotók, aztán jegyzeteltem, s körül is néztem akkor már a füzetemben

 

  "Az elhatározások megvalósításához bátorság kell, a bírálatok meghallgatásához és a tévedések beismeréséhez pedig biztonságérzet." Liv Ullmann

"Jobb elveszíteni valamit, mint soha nem birtokolni. "Jonathan Safran Foer

 

 "...nagyon fontos, hogy  a legkisebb rezdülésre is figyeljünk, a leghalkabb hangra is hegyezzük a fülünket. Tetszik érteni? A jó hír az esetek többségében nem jár nagy zajjal." Murakami Haruki

 

 

  "Az idő olyan, mint a futóhomok, nem a miénk az a hely, ahol élünk." Murakami Haruki

 

"A hülye,  végtelen igazság folyamatosan kétféle dolgot magyaráz azzal a nagy hülye szájával." John Green

 

  "Vajon hány éves korunkban vesszük észre először a hideget és a sarat?" Katherine Webb 
 

 "Csak nevettek, nevettek, nevettek, egyszerűen, mint amilyen az élet, mint amikor nem veszi túl komolyan magát. "D' Amenia
 

és két napja

"Elvezetni csak a szépség tud oda, ahol önmagaddal beszélsz, ahol meghallgatod önmagadat."  
D' Amenia

Szombat délután

 

 

  

 A vendég, nem vegyül Cirnyó... pedig oly kedves a kis jövevény, úgy játszana vele, oly ártatlan, hogy volt szívük????,  most ismerkedik a kerti léttel. Most pedig fogom magam, s lefekszem olvasni. Azt tudni kell, hogy mire ebéd után útra kész lettem/lettünk, megeredt az eső. Így a havas, erdei kirándulásunk odalett. S lett helyette egy almáspite. Azt hittem gyors...., viszont eszméletlenül finom, s nem édes.

Búcsúzom, pihenünk.

Barátságban, háborúban

Szívecskék

Reggel. Torna, felöltözés, Zsebi kiengedése. (Mióta fagyok vannak bezárom éjszakára a faházba, mert a kamélia oda lett betéve a nagy mínuszok érkeztével. Zsebi pedig ott nőtt fel. Hiába van kutyaóla többnyire ott tartózkodik, s hiába tettem be neki puha fekhelyet, arra sem fekszik rá, csak a csupasz földre, azaz már faajtóra, ami oda lett kiterítve.)

Reggel kiengedik Maut is, a kis jövevényt. Tegnap sikerült elkapnom, s megsimogatnom, mára már jött oda hozzám. No, ezt kár volt tennie, mert mihelyt elfordultam Zsebi őrjöngő dühvel rontott neki. Nem bántja, nem tépi meg őket, de nekik megy, ijesztgeti őket. Féltékeny.

Így ment neki félóra múlva Ciránynak is. Ez egy érdekes kapcsolat. Hol Zsebi közeledik hozzá, s Cirnyó néz át rajta. Máskor ő közeledne, de Zsebi rávakkant. Ahogy fúj a szél. S nem csak rávakkant, űzi, hajtja, megállása nincs a Zsebi kertben.