Oldalak

2014. szeptember 23., kedd

Rokon "lelkek"



Vérteskethelyen készültek a fotók. Szívmelengető házak.

A feneketlen tó

Ahogy a vonat Külsővat állomásról Celldömölk felé halad akkora a belvíz, hogy a sín két oldalán szinte tavat alkot. Lassít a vonat is, biztos, ami biztos. Mire a fényképezőgépet elővenném mát úgyis túlhaladunk, a vízről csak az emlék ugrik be. Mikor gyermekként utaztunk erre, mesélte apám, hogy a vasút melletti tó (Őrségben az ekkora "tavakat" tókának hívják), aminek átmérője mai ésszel nem lehetett nagyobb tán tíz méternél sem, vagy ki tudja, távolabb volt, de nem messze a sínektől. Mert, ha messze lett volna, akkor a kisikló mozdony, s a vasúti kocsik hogy tudott volna beleszaladni, s olyan mélyre süllyedni benne, hogy sohasem találták meg?

 Tátott szájjal ittuk apám szavait, hallgattuk a mesét, valóságnak fogva fel a fantáziát. Nem hiszem, hogy feneketlen tó lett volna ott, nem hiszem, hogy ha volt is, olyan mély, hogy a vonat beleszaladjon. Gyereknek sokat lehet mesélni, a gyerek hallgatja, elképzeli, elmereng rajta, akár éveken keresztül. Ha arra utazik a vonaton, van mit nézni, keresni, min ábrándozni: mi lenne, ha?

Rég volt a mese, régen megnőtt a gyerek, a mesét mondó apa is kifelé megy az életből.  Milyen jó, hogy volt a mese, az apa, van mire emlékezni....







2014. szeptember 22., hétfő

Bozótlakók (Börzönce hegy)









és akad ellenpélda is!!!!!!!!!S vannak persze régi, de karbantartott, újonnan épült (hatvanas, hetvenes évek) pincék is. A szívem csak értük fájt, mert "láttam" fénykorukat, odaképzeltem  a rendezett környezetet köréjük, a megmaradt növények ezt segítették . S olyan csend, nyugalom és béke honolt ott fent a hegyen, a szívem sajdult belé(jük).





2014. szeptember 21., vasárnap

Ősz, ház, kert










A fotók ma reggel és estefelé (ház) készültek, most dörög az ég, s esik. Esik? Szakad, igazság szerint. Már úgy hiányzott. (Viszont Zsebinek voltak ma furcsa dolgai, ezt érezte....)

Úton






Ágnesnek






A vasúti talpfa lépcső egyik szögének helyére telepedett egy növény. A jobb felső sarokban látható szöget fotóztam. Ez Zsebi ladbadobáló helye , így figyeltem fel rá. Lehet, másként kellett volna fényképezni, jobban látható lenne a fában a hatszögletű szög nyoma, a növényke azóta eltűnt, ennyi volt, jelzett, s búcsút intett, nem harcolt, nem kapaszkodott, volt.