Oldalak

2016. január 23., szombat

Hozzánk is megérkezett!


Egy éve

volt az a rendezvény, amibe azt hittem beleszakadok. Aki rám nézett., mind azt kérdezte: fáradt vagy? A tv-nek nyilatkozni megkértem a főnömet, így ne mutogassam magam. S tudtam kész, vége, abba kell hagyni. Az emberről nem nyúzhatnak le száz bőrt, pénz nélkül. Mert többszörös alrendezvényeket forgató programot, versenyeket minimális pénzből kellett kihozni. Amikor pénzt kértem a főnököm ordított velem. Az hozta az első kiborulást. Aztán a macerás szülő, s azonnal dönteni. Egy játékot hiú követelőzéssel így lehetett elrontani. Mobiltelefonos felvételt készítettek egy játékosversenyen!!!!, hogy dönt a zsűri. No komment.

Ahogy minap  a kisfőnököm mesélte telefonon, most sincs másképp. Nélkülem. Én már belefáradtam  a harcba, főleg fizikailag. Ha nem jöhetek el "sétálni", felmondtam volna. Ahogy apám mondogatta mindig: széllel szembe nem lehet p...ni.




Köszönöm, most jól vagyok, nálunk tiszta fagy van. Jöhetne egy kis hó, jó lenne.... A fotók a minap készültek, sétáltunk Zsebivel.

S ha keserűnek tűntem volna, a munkám az életem volt.

2016. január 22., péntek

Napsugarak

Délután sétálni indultunk a kutyával. (Ez napi szokásunk, ha erővel bírom. Szakadó hóban, fagyban is. Mindenki jól jár, Zsebi világot lát, én meg mozgok.) A falu végén, a temetőnél találkoztunk össze a baráti házaspárral. Nosza, a feleséggel mi neki az erdőnek. A férj az őket követő macskával másik úton sétált haza, elkerülendő a konfliktust. Hideg volt, csak úgy húzta a combom a nadrágon keresztül, mégis oly jól esett. Jól elbeszélgettünk.

Másik, már elköltözött baráti fiatalasszonyék évek óta árulták a házukat. Most elkelt. Napokban közös ismerőssel beszélgettünk, vajon értő emberekhez került a ház vagy csak vevőhöz? Kockaház volt, ők művészek lévén némileg átalakították. Azt hiszem Szovátán vannak a szecessziós nyaralók, azok faragott erkélyei, ilyent építettek rá. Jó hangulata van, s a benti üvegberakásnak is. Kiderült, a vásárlók nagyon örültek a HÁZ-nak.

Sétálunk a faluban, az egyik utcában látszatra régóta lakatlan ház. Most belátni a házhoz is, a túlburjánzó bokrok nem takarják, csak az ágak. Aztán az emberben már csak dalol a vers: "Falu végén van a házunk, a bozótból ki se látszik..."

Élénkül  a lakáspiac. Látni a sorra elkelő házakat, új lakókat, sürgésforgást. Fiatalasszony a kertben, kislánnyal. Láttam rajtuk újak, ilyen lehettem én is a faluban. Ahogy viseli magát.

A séta, a friss levegő, a napsütés átjár, felrepít, könnyű lesz a lelkem. Rég volt ilyen felszabadult napom. Már nagyon kellett.




"-Az okosság nem minden.

- Hát nem.
- A jószívűség többet ér, mint az okosság.
- Igen, igazad van.
- És a bölcsesség sem az okosságon múlik.
-Ez is igaz." Clive Wearing


"A használati utasítások  nem voltak jók semmire, a sors, legalábbis első látásra, kivételes esetnek számított." Anna Gavalda

"A nagy kockázatokban nagy örömöt találhat az ember."Gwen Cooper

"...az, hogy valaki nagyon elfoglalt, ugyebár azt jelenti, hogy nagyon fontos ember. Pedig az élet is van annyira fontos, hogy néha ráérjünk, hogy ráérjünk élni. "

2016. január 21., csütörtök

Mindig tanul az ember

 Most éppen  Múltmentőtől.   


Kerékvető: kőből, öntött v. kovácsolt vasból, fából készült egészen egyszerü dúc-forma vagy ornamentált konzol-alaku eszköz annak az elhárítására, hogy bejáró kapukon a kocsi kerekei a kapufélfának neki ne menjenek, vagy valamely lejtős oldalon vezető úton a kocsi le ne csússzék. Magasabb töltések szélein a K.-ket sorjában 5-10 m. távolságban szokták elhelyezni.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Kőszegen én is felfigyeltem ezekre a kövekre, csak éppen a kilincsektől és az esőcsatornától ájultam el. Akkor lássuk miket is fotóztam:
 



 









 A kapuk sem utolsók. Izgalmas lehet ilyen szép helyen, régi épületek közt élni. Mennyi kincsre leltem akkor röpke két óra alatt... S van még néhány ilyen városunk.

"- Különben sem számít,

 hogy őrült vagyok-e, mert boldog vagyok. És inkább vagyok boldog őrült, mint normális szerencsétlen.
- És miért nem próbálsz meg normális boldog lenni?
- Az már telhetetlenség volna."Gregory Hughes



Ki a hunyó?






Az ősszel vett madáritató, már darabokban van, jelentem. Hibáztam, hogy kint hagytam a fagyban? Viszont  a kutya által földre lökött, értsd eltört, többször eltört széttörve fekszik a földön, s naponta töltöm bele a vizet, s mégsem fagyott szét. Ez a legkedvesebb kutyaivóhely.... Akkor ki a hibás?