A ház és az élet

Amikor még a kalászok is látszottak, no, az volt az igazi.

A boronafal

Hétvége

Ugye, hogy nő?

Amikor a sok fú közül végre kiemelkedik a kert(ecske).

A levendulaszegély.... 3 éves, ahhoz képest. Nincs jó helyen, be kell látnom.

Fűszerkert,

és a paradicsomos fotó elkeveredett...

Állatok új szerepben

 A másik bejegyzés kólázó lepkéje a pajtabüféből. Jut eszembe: július 11-13. Őrségi Lepkekaland!!!!!

 Éjszakai képek az őrség éjszaka szobájában, a hangok nem hallhatók, mondhatnám félelmetes volt, először nem tudtam hova tenni a huhogást, kutyaugatást, mire rájöttem hova csöppentem.

Macska az asztalon alszik (nesze neked higiénia, de ne itt keressük!), mellette szarvasbogár, ami alá egy szívet véstek valamikor az asztalba.

Őrség, hangulatok

Találkozások

Hónapok óta VÉGRE eljutottunk az Őriszentpéteri termelői piacra,

ahová azért is ellátogattunk, mert szerettem volna személyesen megismerni Ellát, a Göcsej tájegység ízei blog bloggerináját. Nagyon örültem a találkozásnak, mert egy nagyon szimpatikus, kedves hölgyet ismertem meg a személyében.

S ez itt a reklám helye! Ella árul az Ízportálon is, kapott olyan megrendelést Budapest környéki iskolától, hogy év végére egy  osztály tanárainak terménykosarat rendeltek tőle az általa forgalmazott gyógynövényes szörpökből, stb. Micsoda ötlet!

A szomszédja kakukkfüves és bazsalikomos, tehéntejből készült sajtot is árult, ezekből került  a tarisznyámba is. S a finom Soós perecből!

(Most látom ő kercaszomori. Pedig gondolkodtam, hogy akkor már Annamarit is meglátogathatnánk, de ezt szervezni kellett volna, nem állíthattunk volna csak úgy be, hogy éppen erre jártunk!)

S ha már Őriszentpéteren vagyunk  a piacon, kibe botlik bele az ember, mint a mesetársába! S követtük őt  Pityerszerre, a szatócsboltba, ahol új, macskás kulcstartót vásároltam.

 Ilyen volt,

ilyen lett:

 

Voltak meseszépek, de sokat használom, s egy világos kulcstartó gyorsan koszolódik, pedig egy régi fotós, jaj , de nagyon megtetszett!

Folyt. köv.

Ez egy képzeletbeindító bejegyzés!

Meghozták tegnap  a fát, télire. Friss vágású lehet, mert fantasztikus illata van. Egyszerűen fogjuk magunkat, odaállunk mellé és csak tüdőzzük, tüdőzzük és tüdőzzük. Nem lehet betelni vele. S erdőben vagyunk közben, napfény cirógatja a bőrünket, s halljuk  a madárcsicsergést, a patakcsobogást,  bőrünket finom szellő simítja végig.  Úgyhogy aki olvas, a képzeletére bízom!

Madárkák

 

   

Még házunk sem volt, a gyakorlatban, csak papíron, de már vettünk madáretetőt. Erdélyiektől, jobb híján templomkának használjuk. Aztán itt voltak a macskanépek, Hypó nagyságos asszonytól eredően  nagy madarászok, itt még a környéken sem láttunk madarat.
Idén tavasszal egyszer csak észrevettem, hogy a kert sarkában egy rigópár igencsak kacérkodik egymással, dolgoznak, építenek. A nagy szélvihar után nem láttam őket. A mai este úgy hozta, hogy én is kiültem a diófa alá (onnan fotóztam, vagy tíz méter távolságból). S a madáritatót elhoztam még délután a fűzfa alá, hátha látom, hogy használják a madarak. Szerencsém volt, többen jöttek, fürödtek, ittak, jöttek-mentek. Jó volt a csend, a repkedő madarak látványa, előkerült egy/a rigópár is. S a nyugodt, békés este. S ha három évet is kellett várnunk rá, mégiscsak lettek madaraink!