Oldalak

2013. augusztus 14., szerda

Vajon mi készteti az embert, hogy egy kanyarban hátranézzen





Mindig van kedvenc...






 

s félszemmel egy sírkőre felfigyeljen, visszaforduljon, s kincsekre leljen. Kenyeri temetőjében jártunk.  Tavaly Lovászhetényben találtam hasonló kincsekre: régi sírkövek, nincsenek kidobva, némelyik alatt még virág is volt. S romjaikban is szépek, egy letűnt kort idéznek. S mindez egyetlen temetőben!
 "Az embereket te meg hagyod halni" Szenci Molnár Albert

Egy ritka kereszt Páli előttről















Uttalan utakon érdemes autózni

 Kenyeri

 Rum


 Püspökmolnári


Meggyeskovácsi

mert kincsekre lel az ember. Tudom ezek csak nekem kincsek, de örültem nekik, ilyen Máriáim még nem voltak. S kálvária turizmus ide, kálvária turizmus oda egy csomó helyre eljut az ember, új tájakra, helyekre.

S sokat kihagytam mert x kilométerrel haladó autót, főleg, ha vannak mögötte nem lehet csak úgy leállítani. Így is köszönet férjemnek a nagy türelméért, amivel segít ezekben a fotózásokban nekem.

Elveszett, megkerült

 Az éjszaka kigondoltam, hogy a fényképezőgépen megnézem, látom-e a fotókat, amik elvesztek. Ott láttam. Nosza elő az átjátszó zsinórt, s ím meglettek!

Sitke, a kedvelt, a hiányolt, az előkerült.A stációfotók majd a Csendhegyeken lesznek. Most csak mutatóba hoztam.
 


 
 

 A stációkban Petrás Mária alkotásai. Nagyon kedvelem őt. Pár éve még a földön volt a földre leesett Jézus. Mára már nem volt ott..... Az egyik legkedvesebb kálváriám.

A Mária út útjelzője a kálvária mögött.



2013. augusztus 13., kedd

Fotó úton





Ma először az Őrségbe mentünk portanézőbe. Viszákon jártunk, Németh Márta portáját néztük meg. Régi boronaház, egy cipész lakta utoljára. Kicsit visszamentünk az időben.... Márta saját háza, egyedül újította fel, magának, s most már megosztotta az érdeklődőkkel is. Köszönet érte, s csodálat!

S a  kedvencem a házból:


A fotók nagyíthatók, de így többet megtudtam mutatni! A többi programra is érdemes figyelni.

Aztán visszakanyarodtunk Sárvár irányába, szokás szerint kálváriákat, kereszteket fotózni. S megint veszteség ért: sok fotó, s köztük az összes sitkei, s apámról készültek "eltűntek" a gépre való másolás közben.Most már tényleg lépnem kell, megnézetni szakemberrel mi lehet itt a gond? A legjobbak, természetesen, szívem szakad meg értük.

Ilyenek voltak kb.


 


Ezek pedig kálvária ízelítők:






A Csendhegyek blogon lesznek majd a kálváriák, kivéve az eltűnt Sitkét....


2013. augusztus 12., hétfő

Nem tudtam kihagyni a fent említett könyvből

"A házaknak sorsuk, meséjük van, amelyből néha megőriznek valamit. 1958-ban Sellyén lebontottak egy öreg házat és annak eresze alól eldugott füzet került napvilágra.  Naplójegyzet, töredék,  de mégis egységes erővel élő írás. A megsárgult, elrongyolódott lapokon, a megmaradt barna írás,  mondatközépen kezdődik:

"...hogy éjszakának idején az házam  mögégett, ismét az Úr Isten jóvoltából építették  ezt a házat, amelyben most lakunk. Az édesanyám meghalt 1826-ban Januárius 23-dik napján. A kislányom meghalt áprilisnak 26-dik napján, élt 25 hetet.  Ezt a négy nyárfát ide a kapu elé ültettem1837-dik esztendőben. Építettem egy pajtát, istállót egyvégben.

.. Az 1836-dik esztendőben nagy szárazság volt. Nappal igen meleg volt, de éjszaka aratáskor dér volt.
......

....


.... Ezeket kívántam jegyzésbe venni, mert én Rákóczi József bíró voltam ebben az esztendőben (1848). Bizony sokat szenvedtem.... akkor ... mert Rátzok is által ütöttek Barstnál  Magyarországra  és Bartsot is jól elpusztították......

...hó volt november hónapban annyi, hogyha fagyra lett volna, lett volna térdig való hó. De azután következő 52 esztendei tél olyan jó volt, hogy farsangban a méhek is többször kijöttek a az ő kasaikból. 1852-dik esztendőben nagy szárazság uralkodott. Úgy, hogy elkezdődött még Szent György napkor és egész nyáron csak egy kis harmat esett."
Az időjárásokat, terméseket csak érintettem most, viszont idézném a könyv szerzőit:

"A következő oldal már kitépett lap, lehasítva, még olvasható egyik oldalán a szó, hogy szivárvány. Valóban az. Az egész naplójegyzet színes híd a jelenből a múltba.  Látható, de mégis megfoghatatlan emlék. Köszönet az azóta szétrombolt háznak, hogy rejtve megőrizte számunkra." Szász János- Szigetvári János: Népi építészetünk nyomában

Mindenféle


Olvasok egy régi könyvet: Szász János-Szigetvári János: Népi építészetünk nyomában 1976. Falusi házakról írnak, többnyire Baranyából. Egy ötvennyolcas felmérés után 10 -15 évvel megnézték ismét a házakat, mi maradt, mi pusztult, s ennek ürügyén be is mutatják a típusokat stb. Hatalmas a pusztulás, az  átalakítás. Érdemes lenne megnézni, hogy  a javaslataikból mi maradt meg, mi bontatott le azóta, s került a helyére "szép új ház"? Pedig jellegzetes, szép, érdekes épületeket fotóztak, rajzoltak le, a házak egy-egy típusát is megörökítve, külön a tornácokat, a falusi munka helyszíneit! Már sok épület  akkor is "emlékként" állt, körülöttük lebontattak a többiek.

Egyet a nyáron én is lencsevégre kaptam, megismertem, még áll!!!!




Találtam egy blogot, rokonlélek blog
Jó dolog, hogy vagyunk páran, akik keressük, szeretjük, lakjuk  a régi házakat. A két idézetet tőle hoztam:

"Aztán vannak megint házak, melyekben békesség és öröm tanyázik. Ha megpillant az ember valahol egy ilyen házat, egyszerre úgy érzi, mintha hazaérkezett volna. Otthonszaga van a füstnek, mely belőle fölszáll. Ne­vet az ablaka, s az ajtaja hívogat. Az ember érzi benne a békét és a mele­get, mely mint egy láthatatlan napfény, beragyog mindent maga körül.

Az ilyen ház előtt hamarabb olvad el a hó. Tavasztól őszig virágot terem előtte a rét. Az ilyen ház körül a fák barátságosan lehajolnak, és bemosolyognak az ablakon. Az ilyen ház jóvá szelídíti a benne lakó embert. Nyugalmassá, derűssé, bátorrá teszi. Aki építette, hosszú életű lesz és még halálában is érzi a napsütötte fenyőtörzsek illatát s az örömet, mely elfogta akkor, midőn a bokrétát először tette föl a tetejébe.

Az ilyen házat jó szellemek őrzik. Farkas messzire elkerüli. Jól tejelnek a tehenek, egészséges bárányokat ellenek a juhok. Villám nem sújt a köze­lébe, zsindelyét nem fogja a tűzhely szikrája. Úgy terem benne a kacagás, mint körülötte a virág. Mint küszöbén a napfény."
(Wass Albert)
"Szeretném megérni, hogy kicsiny-kis portámat olyan rendben lássam, ahogyan én azt elgondoltam magamnak. Legyenek a földek egy tagban, gyümölcsfáim termők, pajtám tele, méhesem népes… Legyen minden gondosan gondozva, tisztán művelve, rendben tartva. Szép legyen és gyönyörű a szemnek is, és azt szeretném, hogy gazdaságom, melynek minden rögét magam szereztem, minden fűjét-fáját magam ültettem, minden épületét magam építettem, így szálljon az én maradékaimra."
(Kós Károly)



Hetek óta, mióta többnyire a házban tartózkodik macskaúr ma szóba állt velem. Úgy látszik kezd a lelke lesimulni.

Ma olyant láttam, mint régen nem. Macskaúr a Mózsik tányérjából ette a csirkecsontot, s a szomszédból hozott maradékot. Mik vannak!

 S van egy tartozásom: kb. egy hete elment Pif nagyságos úr után asszonya, Hypó nagyságos asszony. Őt a változatosság okán egy kamion gázolhatta el. Nagy traumák érték az utóbbi hónapokban, két alom kismacskáját tüntették el, bár az utóbbit jobban viselte. Viszont tompa lett, lelassult, akárhogy is, mégiscsak anya volt. Ő a  Mózsik anyja, bár fiait végtelenül utálta, morogta felnőttként. (Szerintem a féltékenység dolgozott benne....) A fotón éppen egy fiánál vigasztalódik az első alom pusztulása után. Most már ismét szerethetik egymást Piffel az örök vadászmezőkön. Ténylegesen, mint férj és feleség élték világukat a két portán felváltva.


Én csak ülök a gép előtt, s "haldoklom". S nem értem: ha haldoklom le kell feküdjek, mert tartani nem tudom magam. Fiam annyira, de annyira rosszul van. A számítógépezésben sohasem zavarja. Hogy is van ez?