Halottak napja

Bertók László: Halottak napja

Halottak napja: visszapillantó tükör,
vizsgája szemnek, emberségnek,
akiket te mutatsz,
azok már nem előznek.
Sebességük fűszálak élein,
porszemeken cikázik,
arcuk
csontok roncsaiban ázik.
Mértanuk pontjai között
a közúti szabályok
érvénytelenek,
életünkre igazolások.
Meghívás nélkül jelen vannak
kanyarokban, mozdulatokban,
tekintetük, mint jelzőlámpa
bennünk villan.
Tükörbe nézünk, megalázkodunk,
mindnyájan fehér bárányok vagyunk,
virágot hintünk az útra,
fejünkre hamut,
miközben őket ünnepeljük,
azaz magunkat ünnepeljük,
hisz nincsen visszaút.
Krizantémok a temetői buszon,
fejem körül virágok,
glória, mennyei kalap,
harmattal áldott.
Fehér lobogókkal a város
kiözönlik a kapukon,
mindenki megadta magát,
nem villog szurony.
Csak az évek, a nyavalyák
szűkülő sorfala vigyáz,
dércsípte árnyékuk felett
siránkoznak a fák,
megállók vasa, csonka keresztek
tükörképe szalad.
Arcom mögött a Tejút mozdulását,
köszöntöm halottaimat:
Nagyanyámat, Katona Juliannát,
s a másikat, Farkas Katalint.
Friss fakereszt ablaka mögül
nagybátyám még némán visszaint.
Aztán újra a sejtek szava.
Ülök a buszban, térdemen fiam.
Körben a téboly tűzkarikái.
Halottak napja van.

Október búcsúztató

Vendégoldal

Akinek szeme van dolgokra, az lát. Lát és meglát, és megjegyez. Múltkor mesemondó vendégünket kísértem egy környező településre, ahogy szálltunk ki az autóból íme ezen akadt meg a szeme. Vendégoldal. A hozzávaló szekérnek nyomát sem láttuk, s már gazdálkodásnak sem. Valószínű emlékként maradt ott a ház vagy inkább szín falán.

Betegen

Napok óta gubbaszt, nem eszik. Este körbesimogattam, a fogait érintve fájdalmas sírást vágott ki. Még milyen fájdalmast! Ma állatorvoshoz megyünk. Igaz dolgozom, próbálom elkérni magam. Igaz, "csak" egy macska, de nálunk nagy kedvenc, s végtelenül sajnáljuk. Látni valóan szenved....

Az idő

Az idő madárszárnyakon száll...s ahogy repül tova, mögötte kel fel egy új nap.

Próbálkoztam egy új külsővel, viszont a régi oldalbeállítások megjelenítésével sehogy sem boldogulok. Tud valaki segíteni? Vagy térjek vissza az eredeti, jól megszokott formára?

Őszök

Miska macskám, azaz macskaúr(fi) a 12. évében van. Kicsi kora óta lehordom sétálni, s míg ő legel, sétál, én nézegetek, sokszor viszem magammal a fényképezőgépet. Gyakran gondolkodtam el azon, hogy egy kb. 50-100 méter hosszú, s tán 20 méter széles területen mennyi érdekes fotózni való akad, ahogy változnak az évszakok. Tavalyi megfigyelésem: vannak gyönyörű őszök, s vannak kevésbé szépek. Azt hiszem ezt az időjárás határozza meg, amikor szeles, esős, nyirkos, nem vonzó, s a fák levelei is valahogy ennek függvényében váltanak színt, s hullanak le. Ma délután láttam először fotózni való összefüggő őszi fákat. Fényképezőgép nem volt velem. Azért ezen a területen az elmúlt években készültek szép fotók, s az őszi sétákon is. Valljuk meg, ami a kertünkben készült a lehullott levelekről, inkább tudósítás, mint szépség.

A régi kedvencek közül megmutatok néhányat, már csak magamnak vigaszul is, mert kedvenc évszakom az ősz.

 

 

 

 

Az almák titkai

Egy könyv ment át a kezemen a munkahelyen. Ránéztem, s úgy éreztem el kell olvasnom. Igen ám, de előjegyzett könyv volt, egy olvasóra várt. Ránézek, éppen a barátnőm jegyeztette elő. Véletlen?

Aztán végre hozzám is eljutott, s belemerültem csodás  hangulatába, romantikájába, érzésekkel teli világába. Két nővér, külön sorsok, amelyek végül összefonódnak, egy csodálatos kert, különleges almafa, a családban öröklődő különleges képességek. Ha az ember szép és tiszta könyvre vágyik, s némi kikapcsolódásra ezt vegye a kezébe! Hogy végigkíséri a misztika? Szeretem az ilyen könyveket, engem nem zavart, ez adta a sóját! Örülök, hogy elolvastam.