Egy korszak vége

 s egy új kezdet. Szép emlékekkel.

Olvassátok el,

 talán többször is. Számomra nagy élmény volt, s nem árt zenével olvasni. Ahonnan elindul a történet , valamikor:

 

 ez pedig csak úgy jött,

a könyv végén is ott egy slágerlista, egészen más zenékkel, érdemes kimásolni, s meghallgatni. (Ahogy Murakami Haruki zenéit is.)
 

S jövök bejegyzéssel is, csak annyi minden összejött, lassan kezd lenyugodni.

Megáll az ész!

 

Fűző

A könyvet másodszor olvastam el, mint közben rájöttem. Nagyon élveztem  most is. Közben eltelt pár év, én is változtam, mások lettek a prioritások. A vlogra véletlenül (?) találtam rá, éppen aktuális lett. Egy kis bökkenővel, azért egy nem fiatal és nem karcsú hölgy gondolom egészen másként viszonyult a fűzőhöz. S akinek órák hosszat hordania kellett, de akkoriban, ahogy a könyv is írja a fiatal lányok alig várták, hogy magukra ölthessék. (Ezt már csak zárójelben írom le, hogy nagyanyámnak a hatvanas években még hasonló bugyogója volt, mint amit itt a hölgy kapott.) 

 

Amúgy a Nők Lapja valamelyik elmúlt heti számában volt egy riport Szécsi Noémivel, új könyve ürügyén. Is. Érdemes megkeresni.

Két lakás,

 s az elsőt minden kisgyermekesnek megmutatnám. Kreatív, gyermekközpontú, sokoldalú kibontakozásukat elősegítő.

Szerencse

 Van egy angyalos fülbevalóm, az őrangyalom.  Elveszett. Nem először, volt, hogy utána készítettem, mert nem lett meg. Most ismét. Tudom, figyelnem kellett volna, egyik ki-kicsúszott a fülemből, az esős napokon sokszor volt rajtam az esőkabát kapucnija. Bárhol történhetett. Egyik reggel felfigyeltem, illetve jól láttam, hogy négylevelű lóherét látok. Volt ott ötlevelű is.

Minden éves naplómra kerül valami jel. Hol virág, amit az unokámtól kaptam egy év január elsején Angyal, s idén egy négylevelű lóherét választottam vagy inkább adta magát a napló elejére. Csak éppen a szerencse kerülget minket, ill. minden lehet tele vagy üres pohár.

Tegnap reggel figyeltem a diófa alatt találok-e diót, egészet, stb. Mit látok a földön? A fülbevalómat. Kicsit megtaposva, de meglett. Így tért vissza hozzám.

Ennyit erről

 

Bikkfanyelv – az adott nyelvet nem ismerő számára az anyanyelvétől lényegesen eltérő nyelv, illetve beszéd, amely kellemetlenül hangzik, és a megtanulása nehézségeket okoz. Aki bikkfanyelvet használ, az valójában értelmetlenül beszél, vagy/és súlyosan beszédhibás.

A bikkfanyelv (fő)hivatali találmány, már a rómaiak is jól ismerték (v.ö.: Római jog). A bikkfanyelv lényege minden felelősség elhárítása a nyelvtan mindent eltűrő eszközeivel. Aminek meg kéne történnie, de nem nem történik meg, azért valami „izé” a felelős. Mindehhez nem kell más, mint a fogalmazással hétköznapi ember számára az érthetetlenségig fokozott hókuszpókusz.

Pl.: „ezek valami bikkfanyelven karattyoltak”.

Különböző magyar állami hivatalok és magáncégek ... képtelenek úgy fogalmazni, hogy azt megértsék a fogyasztóik, illetve azok az adófizetők, akiknek a létezésüket köszönhetik.

forrás 

 

Írtam kommentet, nem értem miért tűnt el. Mindegy. Szerencsére nem pénzlenyúlás volt,  százszor ellenőriztem. Hivatal, bank oldalán. Csak nem tudnak fogalmazni, de ez a mondat mindent vert.

 Tájékoztatjuk, hogy az Ön......vevő (fizető) azonosítójával a bankkártyás
fizetést sikeresen kezdeményezte.

Tehát  sikeresen befizettem. No comment. De miért nem lehetett ezt így leírni?