Csak a helyszín közös

 s az is igaz, hogy a temető. Biztos, hogy mindig a halál és a szomorúság helye? Volt osztálytársnőm, aki  a volt férje sírját látogatva ismerte meg az új férjét. Elmúlás és újrakezdés. 

Szeretem a temetőket, a sírköveket, amik elmúlt időkről mesélnek. A volt rendszerben szétdúlták ezeket, aztán felismerve értékeiket kiemelik, egy helyen összegyűjtik, netán sírkertet csinálnak belőlük. Ahogy a régi házak építésének is megadták a módját, ezek elkészítésének is. A zsidó temetők faragványai külön szimbólumrendszert alkotnak. Szeretem ezeket a temetőket, távol a falutól alakították ki őket, terméketlen területeket kapták meg. Ez tette kiemeltté, hangulatossá őket, főleg északon a hegyoldalakban, domboldalakon.

Lónya

Tornaszentandrás

Pétervására

Szatmárcseke

Vindornyalak

Pusztaberki

Berkenye

Kecskemét

Zalaegerszeg(?)

Véménd

Egy érdekes , s asszonyokról(bábákról)

 Sosem tudom, hogy megnézi-e valaki? Nagyon kedveltem a házat, az ötletességét, egyediségét. Azok az ablakok!!!!

 Az instáról hoztam a linket, nézzétek meg, feltétlenül. 

"...a korral

 valahogy napról napra mégis egyre több  lesz  a dolgom. És az idő is mind gyorsabban folyik." Murakami Haruki

 

Kerestem

 Erdei fotókat, egy sincs. Nem volt mit fotózni? Ezek szerint. Kár érte.

Aztán találtam, mindig elrejtőznek a mobilon. Nem is értem hogyan is miért? Még októberben vagy hó elején készültek, nincsenek nagyon színek. Viszont a fák alja tele volt levéllel. Így is. A nap ezerrel sütött, a szép a szomorú őszben. Tudom,örültem a melegnek, de már nem ilyen időjárásnak kellene lennie. Bújnak a kései hagymásaim. A késeiek!!!

Ajánlom

 

November

 

Erdők, hegyek. Csak hegyek?

Ezt minden magyarnak el kellene olvasni, becsüljék az erdőket. Érzékeny kincseink.

Nagyon szerettem, megfogott.

Ketten voltunk, a kutyával. Elvonási tünetem volt. Bár még zöld, de szerettem,

kellett.