Itt a tavasz,

s ma reggelre nem is fagyott. Csoda  volt.

 S írni akartam egy kedves történetet. Nőnap volt, az első osztályos lányka pedig beteg. Délután jött egy telefon a "lovagja' apukája kérdezte a szülőket, hogy fia felhíjhatja- e a lányukat? Nem volt iskolában  s nem tudta megköszönteni. Virággal, csak így.!!!!! Erre a 16 éves kiakadt, hogy rá bezzeg egyeltlen fiú sem gondolt. Pedig iskolában is volt. Ez van kérem, a lovag már kicsiként is az. S a szerelem nem korhoz kötött.

Büszke

 vagyok az emberre, jött tegnap, ketten megmetszettük a nagyobb almafákat. Van még hátra kettő, de pihenni kell rá. Én már tegnap kétszer "halált" mondtam magamra, majd szétszakadtam, de délután félholtan menni kellett a kutyával. Nem engedi az embert "meghalni": Ilyen volt Miska macskám is. S a tegnapi 20 fokra ma 8 fok lett, de a szél miatt 4-nek érezte az ember, vissza kellett húzni a téli holmikat. Természetesen a délutáni sétáltatáson. Délelőtt még átültettem, feltettem a teát, kimentem, a komposztot kivittem, s kint felejtettem magam. Jövök be, elfőtt a teavíz, jó, hogy takarékon hagytam. A floxot pedig nem sikerült azonosítanom, várnom kell míg feltör, de a helye kitakarítva várja. 

 

A kertünkben fugakereszt is virágzik...

 s a hunyoroknak a minapi esőt jót tett, felálltak

  

itt pedig a kaukázusi nefelejcs tör fel

ez már aktualitását vesztett kertfotó, visszametszettem őket

 

 

 

 

A krókusz kör a fűzfa gyökér körül, nem vastag, de évről évre dúsul.

 

 

 

A fehér ibolyák alig látszanak a húsos som alatt a fotón, pedig mára tele lett velük.

  

és más ibolyák

s akit félteni kell az éjszakai fagytól. Szerencsére még egyedül volt.

s nem utolsó sorban a primulák, akik most kezdenek feltörni, levelestől, kivéve párat akik már dacoltak a hideggel, s megmutatták magukat:

Sokarcú március

 Hideg is, meleg is, süt a nap is, reszketsz is, frontok jönnek, frontok mennek,pusztulsz is. Viszont már kerteltem, hát nem dicsekszem az állóképessegemmel. Majd lassan,beosztva meglesz. Meg segítséggel, kutyailag... 

Kéthetente az udvaron a hozott, hasított fa, lassan kerül a helyére. Nekem elég a magam dolga. Férj meg beosztja, ő nem az a kapkodós. Meg öregszik ő is, e téren évek óta. Kellett,kell vennünk szerszámokat, gépeket, mennek tönkre. Mi a jobb? Drága, egyszer, vagy olcsó többször? Volt hasznaltpiacos is, addig bírta, ősz óta felemás a sövény  a ház előtt. Pedig egy jó szerszam fele erőt jelent.