Esőre várva

 Méhlegelő ligeti zsálya

 Lépcső oldalsó feljutáshoz, az uram műve. Köszönet érte. Végre elkészült, hála Juditu ötletének.

 A kedvencek: kék lenvirág most, a mályva még ígéret

 

 s eső után, ami ma reggelre tette tiszteletét nálunk

Szeretem ezt az üde, friss lakást

 

 

forrás: https://www.planete-deco.fr/2020/05/22/papier-peint-et-couleurs-pour-une-maison-renovee-a-madrid/

Onnan tudni,

hogy a szomszédban érik a cseresznye, hogy a mi diófánkról hullik. A rejtély oka? Idehordják a madarak megenni. Ősszel mogyoróval van tele a diófa alja. Ami amúgy évek ótanem terem, sajnos, s pusztul, szépen, lassan, finoman. Pedig nagyon szeretjük.

 A kiülő új szerepben, a borzaskatáknak, mint virágágyás funkcionál. Ők találták el magukat, természetesen.

 Az oly kedves lenvirág

 A rózsakapun elkezdődött a virágzás

Képkeret, avagy kilátás a tűztövis ágai közül

Kis lépések előre

Voltam mammográfián! Szerdán hívtak telefonon, ŐK, pénteken meg is volt a szűrés. A  rendelőintézetbe lépés előtt is szűrtek: adatlap, pontosabban kérdések az elmúlt hetek egészségügyi állapotáról, lázmérés, aztán továbbmehettem. Állítólag lassan más rendelések is indulnak.

A városban élénk élet folyt, jöttek-mentek az emberek, mondhatnám mint máskor. Ki maszkkal, főleg inkább anélkül. Hivatalos helyekre, kórház, fodrász szigorúan felvetetik, mondjuk én is feltettem, eleve, azért az emberben van némi félelem is.

Ma délután egyik kedvenc tavunkhoz mentünk ki. Tele volt népekkel, a hátsó részről nagy hangoskodás hallatszott. Fiatalok nagy csapata piknikezett és horgászott ott. Gondolom hetek után örültek, hogy kimozdulhattak, találkozhattak. No, itt elfeledtünk maszkot tenni, utólag jutott eszembe. Szabad téren voltunk...

 Sárga nőszirom a tó körül mindenütt

 Pihenő gulya

 

Egyetlen bokor volt vadrózsából!!!

Sok horgász is volt kint, (korábbról ismerős) kutyák is. Zsebi nem kutyabarát. Mindig megállapítjuk. Öregszik. Ez tény, azért jön velünk mindig örömmel. Az élete az autóval való kirándulás, a falujárás. Ezek az órák éltetik. Meg a kert kaparása...

Látogatás az azáleák völgyébe

Mutattam már évekkel ezelőtt, ezek pár napos fotók. Gondolom ebben a bezárt világban egy kis virtuális sétára, kirándulásra elhívhatok mindenkit. Különösen sokat gondoltam Mancókára, az ő nagy kedvencei.

A völgy alapító erdészévek készült egy interjú. Mesélte, kiültettek  15 fajtából 3000 db. növényt, ennek 25 százalékát ellopták. A jó szokás nem változott az eltelt évek alatt sem (19973 óta), amikor megismertem gazdagabb volt az azáleák állománya. Kiültetik, ellopják. Látni csemetéket, őrzik is már a völgyet. Leleményes emberek azért mindig vannak. Pedig kár a völgyért, szerintem meseszép.A fenyők is nagyra nőttek, s más védett növényt is találhatunk itt

 Ezek az én kedvenceim.

 

 

Mint látható sokan voltunk, ebből vagy 5 emberen volt maszk. Mondjuk elfértünk egymástól távol is.