Tegnap

egész nap halódtam, míg délután meg nem eredt az eső. Utána fogtuk magunkat, s kimentünk az aszfaltos erdőre. Itt azért a sártól mentesek voltunk. A másik út előtt 3 autó állt, benézve láttuk a sétálókat.  17 óra már elmúlt, itt nem volt senki. Gondolom délután már jártak, akik akartak, akik mertek elindulni az állandóan változó felhőzet miatt. Jó zuhé volt, láttuk a tócsákat amerre autóval mentünk, hozzánk csak a széle jutott. Gondolom ez sem volt kevés. Aztán ma reggelre bepótolódott, telik a tartályunk.

Kb. 4-6 hete nem jártunk ezen a helyen, bezöldült minden,
 

 a réten vadvirágok, az árokban ritkaság. Érdekes megfigyelni, van ami csak a bejárat felé nyílik,
 

 

 más csak az árokban,
 

 

 míg a harmadik a mezőn.

 Még érződött némi medvehagyma illat, azért még a virágzást elkaptuk,
 

 s emlegettük, hogy a lezárt részen micsoda medvehagyma szőnyeg volt még a szabad időkben.

Az erdő széle sem maradt virágok nélkül:

S szeretem ahogy idén mindent beborít a pitypang, s csoportoson nyílik.

S ezer bizonyítékát találtuk a nemrég elvonult esőnek is:

 

 
S megcsodáltuk a holdat is az égen a fák fölött:

S búcsúzó fotó pitypanggal, turbolyával, amelyek szinte kifehérítették a rétet:

Mi szabadok vagyunk, mászkálhatunk a kertben, emlegetjük a panelbe szorultakat, s érthető a nagy kivonulás -ha mód van rá- a kirándulóhelyekre. Legfeljebb nem elfogadható. Fiam mesélte már korán reggel tömeg volt a piacon, nem győzték a felvigyázók terelni a népet.

Akkor most már csak a bizakodás jön, hogy hamar vége lesz, nem tér issza a vírus, legfeljebb az életünk a régi kerékvágásba.

Folyamatos változásban

 Diófa alkonyati fényben, mégis kihajt. Beteg, fertőzött, termése évek óta nincs. A lombjai azért sok árnyékot adnak, a szomszédok levágott ágai miatt persze csak bizonyos időpontokban.

 Ez a szomszéd kertje, de nagyon szeretem a látványát.

 

 

 

Szegény Zsebi,mindig sétát remél. Mondjuk én is, csak vannak korlátok, időbeliek és egészségbeliek.

Esett, esik, esni fog?

 

 

Az új tartály munka közben. Folyik bele a szomszédtól és a faház tetejéről, s reméljük a szomszéd csapadéka innen legalábbis nem a mi házunkhoz folyik oda. Majd kiderül, hogy a szoba sarka mennyire lesz nedves?

 A liliom osztag, összezárva, felkészülve.

 Nem értettem ők miért haranglábak. Náluk megláttam, míg ki nem nyílt tényleg harang volt.

 Esik...

Vízcseppes, imádom

 

 

 A lentiek még ködfotók a kevésbé mutatott vagy mutatós részről , s remélem nálatok is megeredt az eső.

 

 

 




  

Iden berobbantak a gyógynövények

Soha ilyen dús nem volt a vérehulló fecskefű, a pitypangékról ne is beszéljünk.

A fehér virágúra rá kell keresnem

A boŕágó, a nevezetes nehezen beszerzett. Több helyen is előjött, s a csiga barátaink is... Szeretik.

Ő pedig a fekete nadálytő. Készülök csalánnal összekeverni.

S.egy kis eső utáni szépség:

Őket Tinának küldöm szeretettel.
Hibákért elnézést mobilról írok.

Szép napot mindenkinek!

Behálózva

Ma reggel négy órakor, mert nem tudtam visszaaludni kijöttem kávét inni, hogy aztán majd visszafekszem. Azóta majd 4 óra telt el....

Esett tegnap, nem sok, de esett, s minden cseppet meg kell becsülnünk. Ma reggelre párában úszott minden: a kert, a környező táj, az erdő. Csak a kakukk hangos mondogalódása zavarta meg ezt a békés, fehér reggelt.

Ahogy mászkáltam a kertben, mindenütt pókhálókba ütköztem. A szálaik szinte be- és áthálózták a kertet. Azért szépségekkel is megörvendeztettek.

Felétek is esett? Mikor estefelé elkezdtem mondtam a mondókát Ess, eső ess.. szorgalmasan, hogy varázsoljam az esőt. Sokan/sokat mondhattuk, meghallgattatott a kívánságunk.