Tavasz van, gyönyörű,

s én meg jól kiütöttem magam. Így jártam, fekszem. Legalább olvashatom az új BBC Kertvilágot.

Mocsaras részen gólyahír, tiszta romantikus hely a maga vadságában.

 

A fák alján szőnyegszerűen terült: csillaghúr?  Ha a nevét nem is tudom, nagy kedvencem.

A kihajtó páfrányok, s micsoda előadást tart amíg levelet bont:

A varázsmogyoró végre levelet bontott, s az elkésett nárcisz. Ez a fajta nekem kedves, szóval ők együtt a kedvesek.

Zsebis

  

A kirándulás hőse. Vagy inkább HŐSE? Olyan furcsán viselkedett, azt hittem elveszítjük. Sokat fotóztam, körülöttünk járkált. Máskor mindig előre megy, szimatol, futkos. Most mi jobbra mentünk, ő balra indult, alig tudtuk irányba csalogatni, -állítani.  Nem evett napokig. Úgy tűnik rendbe jött. Azóta, s ismét a régi.

Ismeri valaki őket?

Szerintem ő a borzaskata,

s nyílik a Tiny Monster gólyaorr:

Ez is, az is

  

Ma visszamentem a dokihoz, még mindig vírusos  a torkom.

A szemészetre kaptam időpontot decemberre, tavaly kb. 5 hónapot kellett várni. Hiába, az egészségügy egyre javuló tendenciákat mutat, túlmutat a tavalyi önmagán.

Képzeljétek levittem az odút a kert aljába, a gyümölcsfák közé. Lett lakója, cinkéék vették ki. Itt van az etetés igazi helye, a jövőre nézve. Egy hibája van, messze van, nem lehet a madarakat kukkolni. Viszont úgy láttam legalább 3 pár stiglic járt az etetőre! No, persze csúszkáék is, és cinkéék. A verebek valahogy nem fedezték fel. (Eddig.)

Megjelentek a meztelen csigák, s nagy csámcsogás volt este az újonnan vett növényeimen. Ismét elutazom, pásztorkodni, nem merek belegondolni mi lesz itt mire megjövünk.  Volt esőnk is, nem sok, de elverte a port. Jobb a növényeknek, mint az öntözés.

Meglepetésre kikeltek valami növények. Nem tudom mi lehet, szomszédasszony szerint nem tőle jött át mag. Egy kupacban vannak, valami elszórhatta magját, de mi? Majd teszek fel fotókat, hátha több szem többet lát. S van még egy rejtélyes növényünk, ami sokfelé nő, azt hittem gólyaorr, azt hiszem nem. Akkor mi lesz? Majd fotózom őt is. Majd, majd, mindent.

Nyílik az illatos fűszercserje, olyan muskotályos illata van, nem győzöm szagolgatni. Apró örömök. Imádom.

 

Köszönöm, megvagyok

A betegségem az ünnep vasárnapjának éjjelén tetőzött. Másnap készültem az ügyeletre, de akkor megfordult , jobban lettem.

Nem küldtem jókívánságokat, nem készültem a főzésen kívül, ez ilyen ünnep volt. Szűkszavú vagyok, máskor milyen?

Áldott

ünnepeket kívánok, sok locsolóval, piros tojással, s a legfinomabb sonkával minden kedves blogolvasónak.

Hárman

kertészkedünk  kertben: a vakond (vagy földikutya), a kutya és én. Ki a főkertész? Lehet szavazni!