Oldalak

2019. január 4., péntek

Ma

összetörtem az évek óta meglévő asztali, hajszárító tükröm. Mi lesz a szerencsémmel?

Ma

napok óta először mentem ki a házból
mentem el boltba, mert kellett, mert rám volt szükség.

Mióta beteg voltam, mert ugyebár orvul kapott el a devla, s mire észrevettem letepert, nem is a láz, a hurutos tünetek, hanem a végtagfájdalom, a gyengeség. Ma felkeltem, főztem, előre főztem, hajat mostam, mert nem volt szívderítő tükörbe néznem. S mire jó egy összetört tükör? Az oly nem szeretett hajszárítást rögtönöznöm kellett, s tán így lett jó. (Hogy közben a karom fájt, leszakadt, felejtsük el.)

Fiam jött haza a ködös Albionból két hét szabadságra. Kontrollra, van izgalom az eredmények miatt. Van elég izgalom, aki volt benne úgyis ismeri, aki nem ismeri, örüljön neki.


Ki ismeri mit fotóztam? a kedves tavunk partján, ami tele volt zsibavirággal, nyílóval természetesen mintha tavasz lenne. Hóvirág, ibolya, stb.? Nem, a később nyíló kankalinok bontakoztak. Szerintem gomba, no, de milyen? Ilyenkor nyílik/terem?


S a tavon az időtlenség, vagyis időtlen idők óta lezárva a híd, állítólag 2018-ban készült el  a felújítás. Nem úgy néz ki.


 Így legalább nagyot kell kerülni, s érdekes helyekre bukkanunk a kerülés közben, no meg növényekre pl. ciklámenek tömegeire ősszel. Milyen igaz a mondás: minden rosszban van valami jó.

Közben megjelent a parasztházakat is bemutató magazin. Mindig megveszem, kíváncsiságból, bár a tömérdek reklám, s két személy művészete termékeinek bemutatása uralja.  Nem akarom nevesíteni, de az egyik ház, khm nekem annyira durva, szörnyű. S ilyent reklámoznak folyton, vagy ez a mai ízlés ? Ez a példamutató?

S ha már vízparton jártam álmodjak egy merészet! Nem vagyok vízi ember, ez a ház mégis megfogott: a környezete, a belseje. A link alatt több fotó is található:

https://www.planete-deco.fr/2018/06/22/une-petite-maison-sur-leau/




Vízen közelíthető meg, micsoda környezet, s van benne minden! icipicit, de csak kicsit irigylem.

2019. január 3., csütörtök

Nézem ezeket az angol kertektől szóló filmeket,


a ruházat, frizura régies, mint a hozzászólásokból kiderült  kb. 25-29 éve  forgatták. Szóval, a riportalanyok egy kivételével idős emberek, lehet, hogy már nincsenek is köztünk. Mi lehet a kertjeikkel?

Eszembe jut B. Kéry Ilona kertje: Létezik, de olyan mint Mátyás király feladványai van, de még sincs, el nem pusztult, valahogy fenntartják, de Rajkin mondaná: Valami van, de nem az igazi. Kár érte, kár értük. Mi munka létrehozni, fenntartani, munka és pénz. Nézek egy angol házkereső sorozatot, egyetlen párra emlékszem (no, volt 3 talán), akik konkrétan kialakítandó kertes házat kerestek. (Az előző bejegyzés rózsanemesítőjének a kertjét az utódja lenegyedelte, aztán pusztult, elpusztult. Minden csak addig él, amíg a létrehozója fenntartja. Tud valaki Templom Kata kertjéről, mi lehet vele? Blogja, kertkialakítása . természetesen a mi körülményeinkre alkalmazva- nagy példaképem.)

Nyomozások

Az ajánlott könyv:

https://lmaim-hzunk.blogspot.com/2018/12/egy-film-egy-konyv.html

 ürügyén keresgetni kezdtem, azt éreztem, sejtettem, hogy Kali alakjában Győri Klára mesemondó volt  az írónő ihletője. Nagyon régen, még megjelenésekor olvastam önéletleírását.

Nyomozni kezdtem az omerta szó jelentése után is(amelyre a könyvben is találtam magyarázatot a vége felé, a bejegyzés korábban készült), sok más között erre a beszámolóra leltem:


https://www.maszol.ro/index.php/kultura/82066-a-n-k-tobbet-irnak-a-felelmeikr-l-tompa-andrea-uj-regenyer-l-beszelt-kolozsvaron

S ki is volt a könyv ötletadó rózsanemesítője?

http://mobellino.blogspot.com/2007/04/biciklivel-szoporon.html

 

S ezt a riportot, mely fiával készült "csak úgy"  mellékelem, aki szereti Szilágyi Domokos verseit annak nagy öröme telik a hallgatásában:

2018. december 31., hétfő

BÚÉK


kívánok szeretettel minden kedves blogolvasónak, erőben, egészségben, gazdagságban, vidámságban, s legfőképpen szeretetben!

2018. december 30., vasárnap

Egy film, egy könyv

Egy férfi, aki tetszik nekem


Régesrégi: Belmondoval és Annie Girardot-val. Mondjam még?

Valami jó filmet kerestem, amúgy sok Poirot film is fent van a JouTobe-on.

S jöjjön egy könyv is, ami szép és nehéz olvasmány -vagy ki tudja?-  a maga módján. Én ajánlani tudom csak.


2018. december 29., szombat

Macskaúr

 5 éve hagyott ittt minket, december 26-án reggelre. Elment az örök vadászmezőkre, ahol a gazda mindig vele volt, nem kellett rá várnia hol rövidebb, aztán meg hosszabb időkre. A végén száműzte ugyan falura, de ezzel visszaadta neki igazi macskalétét. Amivel bizony nagyon hamar megtanult élni.

Utolsó emlékem róla: ülök a kanapén az olvasósarkomban, Miska ölemben alszik, s simogatom. Bundájának selymes tapintását, annak emlékét örökre itt hagyta nekem.

Kimentem a kertben, van ott lent, ahová eltemettük egy macskamécses, meggyújtottam, elmondtam neki, hogy mennyire szerettem. (S ha már ott jártam Mózsihoz is volt pár mondatom, a Mózsihoz aki színes egyéniségével hagyta itt emlékét nálunk, s csak 10 hónapig élvezhettük társaságát vagy uralmát? Uralmát, amit örömmel szolgáltunk ki, mert élvezet volt figyelni ahogy tette-vette magát. Ő és Miska a leghosszabban és a legrövidebb ideig velünk élő macska volt eddig a legnagyobb szerelem, szívfájdalom és emlék, nekem, nekünk.)


Nem igaz, hogy nem szeretem a ház népét. Én is tudok szeretni, mint minden élőlény, de nem kritika nélkül. Csak azt szeretem, aki szeretetre méltó. Érzelmeimnek nem adok hangos, látványos kifejezést. Aki nem érti meg csendes dorombolásomat, az nem méltó rá, hogy értelmes, jó ízlésű állatok ragaszkodjanak hozzá. Aki nem tud sokáig hallgatagon egy helyben ülni, az nem érdemli meg a társaságomat. Akinek mindig csak bravúros mutatvány kell, aki nem éri be a természetes mozdulatok egyszerű szépségével, az sohasem szerezheti meg a macska rokonszenvét. Aki mindig valami újat követel, aki folyton a változatosságot, az izgalmat hajszolja, aki nem kedveli a békét, az egyensúlyt, az állandóságot, aki azt hiszi, hogy mindig cselekedetekkel kell bebizonyítania létjogosultságát, aki nem ismeri a tűnődés szépségét, annak sohasem lesz hű macskája. Aki az élet felületes örömeit kergeti, annak a macska hátat fordít. Akit a macskák szeretnek, silány ember nem lehet.

Még egy háziállattal is milyen bonyolult a kapcsolat. Igaz, egy macska nem egyszerűen háziállat, sokkal több annál. Házi isten, régmúlt idők pogány istene. Vagy legalábbis királynő.


Soha ne becsüld alá azt a megnyugvást, amit egy macska adhat - nincsenek szavai, de apró érintéseivel, bökdöséseivel, odabújásaival kimutatja irántad érzett szeretetét - és megpróbálja elterelni a figyelmedet a bánatodról.