Visegrád: Fellegvár -kicsit másként (is)

 

 

 

 

 

Veszteségek és gyarapodások

 Úgy adódott, hogy a trombitafolyondár a kút cserepei alá kapaszkodott, s emelte őket, s mivel a kút közös mennie kellett, míg nem csinál nagyobb bajt.S akkor, már egy szusszal a faház oldalát is lepucoltuk a szőlő-lonc keveréktől, mert a szőlő a faház cserepei alá kapaszkodott, s emelte a cserepeket, tolta el a deszkákat. Egyenlőre van lehetősége, hogy kinőjön, s meglátjuk. Azért a házat védeni kell, akárhogy is. )Azért a szívem kicsit mindkettőért megszakadt, de a sok eső embertelen módon engedte el a növényeket.

Az un. haszonkert pillangókkal és az  virágba borult "égető" , ahol a pillangóvirágok olyan virágzást produkáltak, mint  a kertben nem. Viszont a fotózás óta még jobban megnőtt fűtől ma "elbúcsúztunk".

 

 

Ahogy a fűszerkertnél az illatos cickafark is elszaladt, nőtt magasba, virágai ehhez képest kicsik. Ma délután köszöntem el tőlük.

 

 

Ezek az árnyékos rész növényei, most az árnyliliomok nyílnak. (Miközben a diófa őszi levélhullást produkál....)

 

 Segítsetek! Mi ez a rózsaszínű virág. Kiszórtam egy egynyári keveréket, a között volt,  ő szép dús, a társa kínlódik a növekedéssel, virágzással, ahogy a többiek is próbálkoznak boldogulni.

Az iszalag hozza magát, neki a sok eső használt. Nagy kedvenc.

 

 

 Ez már a kert hátsóbb része:

  

 

 Az eljövendő rózsakapu, jobb oldalán dús virágzás, a bal oldalán semmi. Igaz itt ősszel megmetszettem, nem tudtam hogy is kellene. Viszont nem hiszem, hogy emiatt.

  

 

 

 Itt a sárga rózsatő a nád alól került ide, megtáltososodott! Sárgának nyílik, aztán átvált rózsaszínre. A sötétebb rózsaszínűek a futórózsák.

Ez már a másik oldal:

 

 

 

 S a kert vége, a pillangóvirágok most nyílnak.

 

 

S a szokásos betekintős fotó, új virágzással.

 

A ház előtt, a mályvacserjék is kezdenek már virágozni a másik oldalon.

s a jég megverte lóca új színt kapott. Megvigasztaltak a boltban, nemcsak ennek az ülőrészét lyuggatta meg  a jég máshol a vízórát, stb.  is szétverte. télen konyhai bútor, s most is szárítgattam festés közben bent, mert ugyebár mindig esik, amikor nem kellene, a konyhát feldobta, az biztos. A sok barna mellett.

 

Ilyen  most a kert 2018 júniusában.

Egy költői film, egy furcsa film, egy szerethető film,

a nem egy tucat fajtából. Én szerettem

Vagyok,

fronttal, félnapos vérvétellel, fáradtsággal. Majd jövök.

Feladtam

az elveimet, vagy inkább az elvárásaimat, a félelmeimet, az óvatosságomat, s még mit?- mióta ketten kertészkedünk: az időjárás meg én. Azelőtt féltettem, óvtam minden ágacskát, stb. Lassan elengedem, megtanultam nem én vagyok a parancsnok, csak örülhetek, ha valamik megmaradnak, nem pusztulnak, nőnek és fejlődnek.

Ma füvet IS nyírtam, átültettem, stb. csak szegény Zsebi maradt játszótárs nélkül. Azt hiszem ma sem/nem kell ringatni.

A fotónak kerthez semmi köze. Árpádházi Szent Erzsébet szobra Esztergomban, nagyon szeretem őt. Szívem sajdult bele, amikor utalvánnyá silányították.

Akkor már ideillesztem a többi fotót is. Nem tudom mi ez, de nem tudom áttölteni a fotókat. Kijelölöm, felét másolja, a többit nem. Tegnap egyesével szedegettem le, aztán elegem lett.