Látjátok a rókicákat?!

 

A szemem fennakadt. Egyébként, ha az ember nézi a lakber blogokat nagyon ráismerni a nemzetiségekre. Hiába utánoznak egy stílust a saját hagyományaiktól nem tudnak elszakadni. Tippeltem, eltaláltam. Szerintetek hova való?

 

Gazdagodtunk

Ez csak bemutató fotó,  a tálas a miénk. Ha a helyére kerül majd megmutatom az igai környezetében. Köszönjük Mónika! (Szög kellene, mert a vályogba akármit nem lehet beverni...)

Mese a játszótérről

 

Véletlenül fotóztam, inkább a Barbie-kra figyeltem fel. Aztán, ahogy gépre kerültek a fotók kikerekedett egy történet is. Szombat délután volt.

Elköszönők és ígéretek

A múltkor azt hittem kész vége, befejeztük. Mégis süt még a nap, mégis ragyog a kert, s vannak új virágzók, új ígéretek, s eltévedők.

és Duncan Grant festményén

 

 

 

 

Sétálók

Sétálók

Férfiak, fiúk?

Sétálva búcsúztató

 

  

Napok óta ültetném át a japán gyöngyvesszőt, napok óta nem jön össze. A mai kaland (betetőzése mindennek) , hogy rendeltem egy ágyvédő ill. kanapévédő takarót, ugyebár macskák ellen, hogy a szoba ne úgy nézzen ki, mint egy átmeneti szállás.

 S főleg könnyű kezelhetőséget ígértek. A bordó ike(j)ás takaró jó szőrfogó, véd, de nehezen porszívózható. Még azon is lepedők vannak. (Jó bolondok vagyunk.) Szóval ideért a csomag, kicsi volt a doboz, nem is figyeltem mi van rajta, kibontom, fotelbe valót küldtek. Szavam nem lehet, kicserélik, holnapra jön a másik. Csak közben az agyam szállt el, ez már az utolsó csepp volt abban a pohárban. Mondám, menjünk ki a tóhoz, fújt a szél, fújja csak ki a fejem, hátha könnyebb lesz.

A séta jót is tett, hiába a friss levegőn való mozgásnál nincs jobb. Kicsit meg is nyugodtam. Talán ez már az utolsó meleg őszi napok egyike volt. Emlegettük is, hogy micsoda ajándék. S nem tévedés, a kankalint ma fotóztam!

Közben

 

 ... és tényleg zöld az ablaka!Azért a pávák se semmik!