akkora a köd, hogy a szemben lévő házat csak sejteti.
Hallgatom a rádiót. Az ingatlanpiac fellendült. Nézem a hirdetéseket- még a tavalyelőtti lakásvásárlás óta figyelem- ugyanazokat látom, hetek vagy hónapok óta. Nem is értem, hetek, hónapok óta? Vajon miért nem tudják eladni ezeket? Drágák lennének? Azt is olvashatjuk újra divat panelban élni. Hát akkor?
Valahogy amit hallunk, vagy próbálják a sok ismétléssel belénk tömni, a valósággal sokszor köszönő viszonyban nincs. Vagy a világ más szegletén élek? Tájékozódom? Látok? Hallok?
A sok siker. Néha eszembe jutnak régen nézett filmek előtti fekete-fehér filmhíradók.
Rádió. Sokat hallgatom, hallgatnám. Visszasírom régi évek, évtizedek szellemes műsorait, érdekes riportjait, portréműsorait. Hova lettek? Azért akad egy-kettő, most, hogy délután is hallgatom néha-néha. Agyonpolitizált és migránsozott. Mi újat tudnak még ebben a témában
mondatni, mikor jó másfél éve szinte csak róluk szól a rádió. A királyi. Annyi szép van ebben az országban, történnek jó és érdekes dolgok, azok is érdemelhetnének ennyi műsoridőt. Most jól kimérgelődtem magam.
"Létezik azonban a jelenségek megközelítésének egy átfogóbb, érzéki módja is."
Arthur Machen
EP idézi, őt olvasom, az utolsó könyvét. "Talán komoly dolgokról kéne írni, de hát ki mondaná meg, mi komoly, mi nem. Csak van már erre is egy államtitkár. Vagy helyettes. Jaj, vagy
annál es jobb, magasabb. Hogy merre hány centi. Hogy (nevetés a karzaton) hol lakik az Úristen."
Tudom, a könyv nem erről szól, de erről is, lehet, hogy ő húzott fel?
