24 óra telt el

S a háttérben valahol ott bújkál(t) a nap

Mára már a tegnapi fotókon túlhaladott az idő(járás). Nálunk éppen nyolc fok van, enyhe tavaszi fuvallat fogadott ahogy reggeli szokás szerint kiálltam az ajtóba. Kiálltam az ajtóba, hogy érezzem a friss levegőt, az időjárást, az új napot. Legyen nektek is szép napotok!

Tejfehér világban

 Olvad, csepeg, a fagyos ágakat ablakon keresztül nem sikerült fotóznom.

és már kint, amikor már olvad:

Kinézek az ablakon,

akkora a köd, hogy  a szemben lévő házat csak sejteti.

Hallgatom a rádiót. Az ingatlanpiac fellendült. Nézem a hirdetéseket- még a tavalyelőtti lakásvásárlás óta figyelem- ugyanazokat látom, hetek vagy hónapok óta. Nem is értem, hetek, hónapok óta? Vajon miért nem tudják eladni ezeket? Drágák lennének? Azt is olvashatjuk újra divat panelban élni. Hát akkor?

Valahogy amit hallunk, vagy próbálják a sok ismétléssel belénk tömni, a valósággal sokszor köszönő viszonyban nincs. Vagy a világ más szegletén élek? Tájékozódom? Látok? Hallok?

A sok siker. Néha eszembe jutnak régen nézett filmek előtti fekete-fehér filmhíradók.

Rádió. Sokat hallgatom, hallgatnám. Visszasírom régi évek, évtizedek szellemes műsorait, érdekes riportjait, portréműsorait. Hova lettek? Azért akad egy-kettő, most, hogy délután is hallgatom néha-néha. Agyonpolitizált és migránsozott. Mi újat tudnak még ebben a témában mondatni, mikor jó másfél éve szinte csak róluk szól a rádió. A királyi. Annyi szép van ebben az országban, történnek jó és érdekes dolgok, azok is érdemelhetnének ennyi műsoridőt.  Most jól kimérgelődtem magam.

"Létezik azonban  a jelenségek megközelítésének egy átfogóbb, érzéki módja is."Arthur Machen

 EP idézi, őt olvasom, az utolsó könyvét.  "Talán komoly dolgokról kéne írni, de hát ki mondaná meg, mi komoly, mi nem. Csak van már erre is egy államtitkár. Vagy helyettes. Jaj, vagy annál es jobb, magasabb. Hogy merre hány centi. Hogy (nevetés a karzaton) hol lakik az Úristen."

Tudom, a könyv nem erről szól, de erről is, lehet, hogy ő húzott fel?

Füzetemből

"Uram, a föld képmása az égnek, az idő jelképe az örökkévalóságnak. Hány mécsest gyújtottál az égen, hogy utunkat bevilágítsd! Mily fényesek és csodálatosak ezek  a mécsesek!

Hány zengő harmóniát alkottál, hogy fülünk gyönyörködjék bennük! Mily édes illatokat rejtettél el egy virág gyűszűnyi kelyhében, mily felséges zamatokat engedsz élveznünk a föld gyümölcseiben!

Ha már a bölcsőnk körül ennyi virágot raktál, ha a siralomvölgyet ily széppé tetted, ha már itteni börtönünkben annyi izgalmat osztogatsz -  mi minden vár ránk, Uram, a Te palotádban!

Ha ennyi szépséget tud nyújtani a föld, milyen gyönyörűségekkel lesz tele az Ég!"

Szent Ágoston

Füzetemből, s kedves könyvemből:

Lefagyott világban

Füzetemből ráadásnak, többeknek

"A Csend az erdőből indult el. Ekkor még kora délután volt.  Mire kiért a rétre ott várta szürke palástjában a Köd, és a falu alatt melléjük lépett a téli délutánok  rövid árnyéka: az Alkony.

Köd, sejtelmes köd mindenütt...az erdő is hallgatott, mi is hallgattunk .

 

Kinyílt az ajtó, s a téli est hűs hószaga beömlött a szobába…hol kialudt a kályha, mert valami révedező lustaság telepedett ránk, és elfelejtettünk a tűzre tenni.

...az est mély volt, mint a tenger, magas, mint az ég."
 

Fekete István