BÚÉK

Minden kedves blogolvasónak boldog, szerencsés, egészséges és gazdag új esztendőt kívánok, szeretettel. Köszönöm, hogy olvastok.

Ajánlom

 

A film

Ebben a filmben nincsenek a dalszövegek feliratozva, tehát, amikor már másodszorra nézitek meg a filmet, érdemes lesz egy olyan változatot keresni, vagy DVD-n megnézni, mert azzal együtt teljes a film.

Karácsonyból

emeltem ki egy-két fotót. Mit a kedvessége, mit a szeretete, mit a poénja miatt.

Az unokák sütötték, kicsit csorba, de a lényege nem ez.

A nagy vágyam, még mindig. Örül a gyerek...

Az unokám verse

Ezt a képeslapot pedig csak úgy.Tán a hangulata miatt. Azt tudni kell, nem volt fenyőfánk. Az ember néha mérlegel, van amit előtérbe helyez, van amiről lemond. (Karácsony fa nélkül kissé nem Karácsony.) Az életemben voltak ilyen helyzetek, amikor dönteni, s elengedni kellett. Csak az ünnep estjén voltunk itthon, aztán utaztunk. 350 km, 150 km és 200 km. Naponta. Sok, állandó úton lét. Sok. Így is, meg úgy is. Viszont találkoztunk, jelen voltunk, ünnepeltünk, beszélgettünk, örültünk egymásnak.

A cukorka történetét még elmesélném. Ajándékba kaptam, s elfeleztem, tudtam, hogy a kislányok (ketten) örülnek neki, a pici meg nem eheti. Igen ám, de a pici, ahogy meglátta, felkapta, s betömte a szájába. Valaki cukorka nélkül maradt. Megígértem, hogy levélben küldöm neki az ellopottját. Nekem csak egy marad.  Így jártam. S még így is jól jártam, nekem is jutott. A szeretetcukorból.