Garfildiádák 1. A macska fejedelmi állat

 "Mit mondhatnék? Aki meg akar minket ismerni, annak 

feltétlenül tisztelnie kell bennünket. A gazdáink (hadd 

higgyék, hogy azok) annyira imádnak minket, hogy 

szinte a mancsunkból esznek. Ők írják a szabályokat, mi 

pedig felrúgjuk. Remek munkamegosztás."

Valamikor készítettem egy power pointos összeállítást Garfield

 szövegekre  Macskaúrról. Könnyű volt, szobamacska volt, akit 

lehordtam sétálni. S persze ő volt a ház ura.  Rengeteg fotó 

készült róla, s tett is azért, hogy úgymond helyzetbe hozza 

magát. 

A mostani összeállításba azért (hogy őket is megtiszteljem)

 válogatok fotókat a ház körül megforduló, itt élt összes macskáról.

S még pár szót az előzményekről: addig addig pakoltam vissza  a könyvtári

 polcokra, s adtam oda az olvasóknak Garfield könyveit, míg 

rákaptam én is. Aztán egyszer csak bekattant. Van a háznál 

macska, fényképezőgép, itt vannak ezek a szenzációs mondatok, 

párosítsuk össze!

Zik-zik

 

 

 Egész nap szakad, esik, fúj a szél. Volt eső, hó, havas eső.

 S tegnap még ilyen látvánnyal búcsúztattuk a napot:

 

Dolgozunk

 a  tujákon. Ma gyökereket szedtünk ki, nem a kivágás itt a legnehezebb. S még bele sem kezdtünk az eddig kivágott néggyel. Ha holnapra még ember leszek, folytatjuk. Ha nem esik az eső, ha jön a favágónk.

Úgy érzem felszabadul, fellélegzik a kert ahogy eltűnnek a tuják. (S sajnos velük együtt a zöld háttér is.) Jöhet, gondolom már tavasszal a növények átültetése. Nagyobb lesz a tér, s némileg jobban megismertem a növényeket azóta, hogy telepíteni kezdtük őket. Amik egymáson vannak új helyre kerülhetnek. Mindig tanul az ember.

A takarás? Az még a jövő kérdése, de valószínű kerítésre futtatással oldjuk meg. Valószínű, de még ez odébb lesz.


S jöjjön pár elmaradt fotó az őszi színpompából, mert az eső, a fagyok szétverték már ezt a látványt. A diófa, a cserjés hortenzia már leszórta a leveleit. A szömörce izzik, piroslik, tűzben ég, most hozza legjobb formáját.

A szömörce mögött láthatók már kivágásra kerültek. Itt látható fele kicsi volt, felébe már jó éve (vagy kettő?) belenyírtunk, aztán úgy maradt. Csúfan, kétségtelen. Ahogy fordul a saroknál van csontszáraz, kiszáradó. Ezeket mindenképpen ki kellett volna szedni.

 
S a diófa, az oly szeretett, oly ragyogó! Ha kiléptem az ajtón mindig rácsodálkoztam. Legalább fotón megmaradt.

Filmek

Ezt késő éjszaka néztem meg, nem hagyott elaludni. Az alábbi egészen más. Ezen is van mit gondolkodni.

S jöjjön egy korábban nézett Gerard Philipe és Michéle Morgan  főszereplésével.

Két fekete-fehér film, értékükből cseppet nem von le. S a régi nagyok...

Blogajánló

Nem olvasom régen, tán a mesék hoztak hozzá, tán a bölcsessége, a gondolkodásmódja. Ez a mai bejegyzés valahogy nagyon szíven ütött.

Léleksimogatók

 

Reggel ránéztem a falra, ez a látvány fogadott. Szerettem. Kicsit lesimogatta a lelkem. Nagyon feldúlt.

Feldúlt, mert

lenyesetni akartuk a tuja sövényt, amit nem igazán szoktam mutogatni, mert rondán néz ki. Túlnőtt, kicsit kivágott és belevágott, félbehagyott, felkopaszodott belül. Több már száraz ill. szárad most is ki. Szóval sok benne a rossz. Viszont véd és takar. (Kifelé.)

Aki vágta volna, azt mondta, látva amit látott és tapasztalt néhány átvágás után, hogy vágjuk ki az egészet, mert félholt, nem érdemes belefektetni energiát.

Bele is mentünk, de azért ez mégsem úgy van. Mégsem.

Aztán az uram nekiállt kivágni, jött a szomszéd, ne pusztítsuk el. Ez kellett nekünk. Nekem, ismeritek a molnár, a fia meg a szamár meséjét.

Megkértem az ismerős kertészt, nézzék meg -ők vállalják ezek rendbetételét-, menthető-e?  Túl öreg, ez nem annyi idős, mint mondjuk. (Aztán délután kiderült, már kidobottként hozták ide vagy x éve.) Ha lenyírnák, mint kértük, szétesne az egész. Viszont az gondozásilag a továbbiakban még vállalható magasság lenne.

Végül úgy döntöttünk, mert az amúgy is keskeny telekből 2 métert elfoglal szélességben, menjen. No, meg a fenti okok. Főleg a fenti okok. Belegondolva, nincs sok jövője.

Igen ám, de mi legyen helyette?

Új tujasor?
Új fagyalsor?
Kerítés, ami véd és takar a szomszédtól.
Ha ez, nádból vagy fából?

Törhetjük a fejünket.

Akik szerették, azoknak

EP emlékfilm