Oldalak

2016. szeptember 28., szerda

Régi kedvenc




 Jó volt újra látni, hallgatni. S amiket mond, ahogy gondolkodik, s megjelenik új könyve is. Én kedveltem őt, vártam a műsorait.

2016. szeptember 27., kedd

Csalfa remény

Egész nap feszült vagyok, majd szétrobbanok. Elfelhősült, elcsendesült, s jött a remény, hátha... Hátha esik. Hetek óta nem volt felénk eső, a kertben gyakorlatilag semmit nem érdemes csinálni, olyan kőkemény a talaj. Kőkemény, szinte szó szerint.

Aztán ahogy jöttek,   mentek is el a felhők, odalett a remény.




 
Cirnyó egerészik. Ő még reménykedik.

Érettségi találkozóra készülnék, de nagyon sumákolom. Nagyon. Nem jó a közérzetem(se/is), az ember ilyenkor begubózik. Minden évben novemberben szokták tartani, most előrehozták, nem tudom miért. Jobb lett volna, s arra az én dolgaim is rendeződtek volna.

Nemrég jöttünk meg a barátnőmtől Zsebivel, ásták ki a sárgarépát. Belefonnyadt a talajba. Szép és kellemes a vénasszonyok nyara, csak hozhatna némi esőt is.

2016. szeptember 25., vasárnap

Egyszer

valaki egy blogbejegyzésben filmek lakásait elemezte. Ezen film lakásait is felvehetné, ha nem voltak köztük. Amúgy a téma is megér egy misét, ahogy mondani szokták. (Lehet, hogy már ajánlottam is, bűbájos, s francia.)




Valamiért nem tudom ideilleszteni.

2016. szeptember 24., szombat

Egy kedves fim,


ezt kerestem, amikor a Sarah kulcsára ráakadtam. (Más a műfaja, kétségtelen. ) Azt nézni kezdtem, aztán ott ragadtam. Ma kutyasétáltatás, s némi fizikai regenerálás közben jó volt megnézni ezt a filmet.

S megjelentek a lilák is!







A levenduláról már szedtem egy újabb csokrot is.

2016. szeptember 23., péntek

Piros színekben tobzódók



 


 A nyár óta - és az örök kedvencek.

 Végre szereztem, úgy szeretem!

 Egy búcsúzú ágacska. Csak egyetlen.

 Az újranyílók és a még mindig nyíló.



2016. szeptember 22., csütörtök

Kicsit

túl sokat kertészkedtem
túl sokat tornáztam
túl erős a front

nem bírok már annyit, odavert. Nagyon.


forrás?