Hortenziák társaságban

 

  
„...a növényi lét nyílt, olyan, mint a híd, vagy a kapu nyitva kifelé és befelé, felfelé és lefelé.”

Hamvas Béla
 

  
Nemzedékek: a középkorú, a fiatalka és az öregedő

 Bugák, mint egy párta gyöngyei.

 

Fényben és árnyékban

Fekete fehér

 

2.

"Nem, te nem törlöd el a mi emlékünket..."

Kiss Arnold: Gileád. Vigasztalás könyve. Temetési ima.

Erről miért maradtam le?

Most is érdemes volt meghallgatni.

S akkor már jöjjön ő is:

1.

  

 

 

 

 

Temető. Zsidók temetője. A  városon kívül van. Domboldalon van. Messze és elkülönítve  a településtől. Mégis ez adta a szépségét. Ez adta a szépségüket.  A kövek fenségesen sorakoznak egymás mellett. A kövek megdőltek. Az idő megdöntötte a köveket. Döntheti, mert nincs alapjuk. A földbe ássák őket. Közvetlenül.

A kövek mesélnek. Mesélnek a kövek. Mesélnek az értő szemnek. A köveken jelek vannak. A jeleket olvasni kell. Ha olvasod a jeleket tudod ki nyugszik alattuk. Nő volt vagy férfi? Milyen volt a mestersége? Elöljáró volt? Melyik csoporthoz tartozott? Mély volt a hite?

A köveken szövegeket belevésték? A köveken a szövegeket kivésték? Ez volt a ritka. A szöveget megfestették?

A kedvencem a 6. S ahogy elnéztem a fotókat készítésük után  8 évvel, most is vállalom őket. Vajon azóta milyen állapotban van a temető? És a sírok? A sírkövek, amik dőlni kezdtek milyenek most? Elfeküdtek, mint az utolsó előtti? Süllyednek, mint az utolsó?

Kert hírmondó, azaz tanulom a kertet

A (trágyázás óta) megtáltosodott szömörce reggeli fényben. Ezen a trágyázás dolgon elgondolkodtam. Lehet, hogy ültetéskor nem kapott? Valószínű nem volt itthon,most megjegyeztem egy életre.Lehet, hogy a gyümölcsfáink is emiatt állnak? Bár valamennyit adtunk nekik ültetéskor, úgy látom, ezek szerint nem eleget. Vagy tavasszal kellett volna többet alájuk tenni. (Megjegyzem ahhoz többnek kellett volna itthon lenni. Erre is figyelni kell. )

Bugás hortenziák pompájuk teljében.

Szellőrózsák. Idén újak, szépen magukra találtak.

Ők így együtt újak ez évre. Azóta a kánák levelei még hatalmasabbra nőttek. Nem is értem mitől? Náluk már csak az embermagasságú bíborkasok nagyobbak. Dőlnek is rendesen, nem bírják a súlyt. Esőtől? Viszont ezen a részen voltak a nagyra nőtt borzaskaták, a kokárdák. Őket rikítottam már legnagyobb sajnálatomra, mert a bokrokat nyomták el. Valahogy a szerepek megcserélődtek. 

S gondolkodtam azon, hogy láttam lapokban amikor télre meghagyták pl. a borzaskatákat, kokárdákat a terméseik miatt, mert szép mikor rajtuk van a hó.  A célom nekem is ez volt. Csak itt már a ló túlsó oldalán voltak. Persze, ez most jutott eszembe,lehet, hogy ott magukban voltak, itt meg a bokrok előtt. Hiába, mindig tanul az ember.

S a bíborkasok ürügyén: olvastam a Chelsea chopról, azaz egyes növények(évelők) május végi (egyik kertész szerint pontosan Margit napi) visszavágásáról. Ő ezt őszirózsára javasolta, azzal megtettem, a bíborkasoknál hezitáltam. A ház előtt megléptem, jól tettem. Már tudom hátul is ezt kellett volna tennem. Hiába, mindig...

 S jöjjenek a jövevények. Mostanában többször belefutottam kerti beszámolókba, ahol madarak hozta növényekről írtak.  Hozzánk érkezett:

napraforgó és tök, óriások,

cukkini lesz, ha megéri, mert a lehető legrosszabb helyen a kertajtó sarkában van,

ő csicsóka, de a kertben nem ilyen gazdag.

S utoljára két kerti "virágszál":

A vár ura. (És a vakondoké, egereké, és sünöké? Már aki a farakás alatt lakik, s állandó megfigyelés és megugatás tárgya.)

Kerti macska szobai szerepkörben.

Szóltam nekik, hogy csak egyet kérünk!