A régi lakóhelyemen jártam, ügyintéztem. Beszélgetünk az egyik boltban, kinézek az utcára, ott jön egyik volt lépcsőházi szomszédom. Megörültünk egymásnak, szemlátomást ő is nekem. Jólesett, szép emléket hagytam magam után ezek szerint. Néha úgy elbizonytalanodik az ember, milyen ember is?
Mobiltelefont vásároltunk, a kettőm nem tett ki egyet, mindegyik másban volt jó. Bár egy telefonnál, ha nem hallom a másik felet, az elég nagy gond. Ebben két SIM kártya tehető, tehát mindenféle flottákkal használhatom. Szóval, bemegyünk a boltba, ott egy férfi, mintha rám mosolyogna. Viszont nem ismertem. (Meg.) Egyik réges régi, 30 év előtti kolléga volt, némi súlytöbblettel, s persze teltek, s múltak az évek is felettünk. Miután tisztáztuk ki is ő, mert ő rögtön rám ismert, ahogy mondta " a mosolyodról". Elmerengtem, akkor még tudtam mosolyogni, az évek letörölték az arcomról már. Mégis őriznek emberek szép emléket rólam? (Annyi volt a bántás a munkahelyen, az embernek önbizalma veszett, szakemberként, s emberként is.) Szakemberként kárpótoltak, utólag, emberként meg jönnek apró morzsák, amik visszaadják önmagamba vetett hitemet.
Egy régen volt kolléganő került vissza a munkahelyre évek után. Néha írogatunk egymásnak. Ő mesélte, milyen kár, ha eljön az ember egy munkahelyről akkor derül ki mire is tartották. Milyen jó lenne, ha ezeket a jelzéseket közben is megkapná.