Oldalak

2016. június 15., szerda

Nőiség

Szorítanak a határidők. Távoli városokból érkeztek hozzám könyvek, olvasnom kellene őket, mert a visszaküldési határidő köt. Viszont a Lesinggel sem végeztem még, a 900 oldalas vagy még több vége felé járok, de nem a végén.

Aztán átfut rajtam, hogy amik érkeztek, s ez is (oly sok rétege mellett) a női sorsról ír. Szerelmek, kapcsolatok, magányok. Az egyedülálló vagy  egyedül élő nő. Nem mindegy. Középpontjában ötvenes évek, Anglia. (S érdekes gondolatok, meglátások a kommunizmusról, a korban.) S vár a 20. század eleje, egy magyar falu, s egy költőnő (Czóbel Minka) életének töredékei. Milyen lesz a könyv? Majd kiderül. (Úgy látszik engem a szecessziós költőnők valamiért nagyon vonzanak. Lesznai Anna is nagy kedvencem.) )





Németh Ványi Klári - Anarcsi boszorkányok
                                                           

















Hónapok óta várok erre a könyvre. (Bár e blogon némi ízelítőt olvashatunk tőle a könyvből, vagy amire anyaggyűjtés közben lelt. Pár nap múlva már számomra is kiderül jót írtam-e ide-?)


 A budapesti úrinő magánélete (1860-1914)

Egy nagyváros könyvtára nem rendeli meg. No comment. Nem érdekelheti az olvasókat? Vagy az új rendszer miatt van, amikor valahogy nagyon furcsává vált a könyvtárak szerzeményezése. Vagy csak itt? Izgalommal várom az olvasását. Ezt is.

S közben, ha nem esik az eső vár a kert, némi bútorfestés, s alapból a háztartás. S egy kerítése előtt folyamatosan sétálni induló, toporgó kutya.  Ki mondta, hogy ráérnek a nyugdíjasok?

 (Ez csak egy zárójeles, halk megjegyzés. Az időjárás engem kinyír.Erőm nincs, zsibbadok, hisztis, türelmetlen vagyok. Ez az állandó, érzem, hogy van testem szörnyű érzés.Szörnyű.)

2016. június 14., kedd

Nagyszekeres, ahol a harangtornyot éppen felújították

"A Gőgő-Szenke patak által közrefogott kis szigeten épült a Boldogságos Szűz tiszteletére épített műemléktemplom. A település XII. század végétől ismert, elnevezése alapján királyi szolgálónépek, szekeresek lakták. A XV. századi késő gótikus stílusú épület eredetileg védelmi funkciókat is ellátott. Valaha fahíd vezetett a szigetre, s a XVIII. századig csak ezen át lehetett megközelíteni. Ekkor még a szigetet is palánk vette körül. A középkorban és a törökkorban is Nagyszekeres egy igen fontos kereskedelmi út mentén feküdt, amely az erdélyi és az északkeleti hegyi kereskedelmet közvetítette. Ennek következtében a viszonylag népes település sokat szenvedett, a 16. század végén és a 17. században többször is portyák áldozata lett. Egyetlen kivétel talán a kis szigetre épült templom volt, amely kiváló védelmet jelentett a kisebb portyák ellen. Az igazán jelentős támadásokat azonban sem a víz, sem a lakosság elszántsága nem tudta visszaverni. A települést 1717-ben a tatárok feldúlták, felégették, a templomba menekülőket mind egy szálig megölték. A pusztulás mértéke leírhatatlan volt. Az 1717-es tatár portya jellegében az 1241-es tatárjáráshoz hasonlított, a tatárok amerre jártak mindent felégettek, minden mozdítható javat elvittek, a faluban, a mezőn elfogott munkaképes embereket és gyerekeket rabszíjra fűzték, az öregeket és a templomokba menekülőket, a fegyverrel védekezőket az utolsó szálig megölték."



 " A nagyszekeresi templom szerkezete a gótikus korszak végének szatmári hagyományait mutatja. A hajóját és a szentélyét kétlépcsős támpillérek veszik körbe, déli és délkeleti homlokzatát osztósudaras gótikus ablakok tagolják. A templom nyugati homlokzatának tengelyében, a harangtornyot és a templomot összekötő épületrész alatt áll a kőből faragott, gótikus bejárati kapu."

 


 













"Ahhoz, hogy a középkori boltozatot rekonstruálni lehessen, az építészeti szaktudáson túl több tényező együttállására is szükség volt. A konzoloknak és a faloszlopoknak az egykori helyét szerencsére pontosan be lehetett azonosítani. A pontos beazonosítást az is segítette, hogy a kőfaragók az egyes elemek tetejére vagy aljára ráfaragtak egy azonosító számot, megadva a kőműveseknek, hogy melyik elemet a fal mely sarkába, illetve szakaszán kell majd elhelyezniük."

A boltozat mellett próbáltam az ablakok sokféleségét is megörökíteni.

 







 


"Nagyszekeresen a szószéket 1773-ban, a karzatot csak 10 évvel később készítette, de ugyanaz a mester, aki a Felső-Tisza-vidék legtöbbet foglalkoztatott festő-asztalosa volt: Vasvári Ódor Gábor. "


Az idézeteket a Középkori Templomok Útjáról másoltam.  Tudom a bemutatás tán túl részletes, s mégsem alapos. Van akinek még ez is sok lehet. Viszont, ha már belekezdtem, akkor mutassak meg minél többet, érdekesebbet. Ma már a szigetből kevés érzékelhető. Próbáltam "vizes fotót" is készíteni, nem jött össze. A lényeg nem is az lett volna. S sajnáltam a harangtornyot is, de tatarozták.

Kisszekeres, a nagy kedvenc


  


tömegében, homlokzatában, megjelenésében. Kicsi, szép épület.



A vihar!!! Már nagyon készülődött!

  






 

 





 


"Az 1771. július 12-én felállított kisszekeresi szószékkorona a környéken számos templomban, így Mándon és Nagyszekeresen is dolgozó asztalosmester, Vasvári Ódor Gábor talán legszebb műve. A szószékek gazdag színezése visszaköszön a reformáció korában készült Mózes székeken, karzatmellvédeken, padmellvédeken is."



"A kisszekeresi református templom berendezési tárgyai közül külön figyelmet érdemel a papi szék és a karzatok is. A középkorban még nem volt általános gyakorlat a hívek padokban történő elhelyezkedése, a misét állva hallgatták. A celebránsnak, püspöknek viszont a legkorábbi időktől kezdve a szentélyben volt ülőhelye, gyakran a déli falba épített papi fülkében. A szerzetesi közösségek kialakulásával a szentélyben stallumokat állítottak fel. A feudalizmus korában a világi hatalmak is ülőhelyet kaptak a templomokban, így a mecénások, kegyurak, építtetők készíttettek maguknak padokat, székeket. A magyar reformátusoknál a reformáció terjedése során, a kanonoki székből Mózes szék lett, mely a lelkész ülőhelyéül szolgált. Nemesek, tisztségviselők, a falu vezetői, a mesteremberek, s általában a nem paraszti foglalkozású emberek és természetesen a presbitérium, mindenképpen megkülönböztetett helyzetet élveztek. A 17. századtól mondható általánosnak a templomokban az ülőhelyek használata. A templomi ülőhely örökölhető volt, még végrendelkeztek is felőle. Voltak hívek, akik az egyház tudta nélkül templomi székjussukat eladták. 1711–81 között több helyen vizsgálatot kellett indítania az egyháznak a templomi székek használati rendjének megállapítására, mert ez a kérdés a hívek között gyakran templomi székperekhez vezetett.  " forrás






Ez utóbbi mi lehet? Nem tudom.