Jelentem

egy "kőbányával" lettem gazdagabb. Túlestem a műtéten, rengeteg kövem volt, ahogy az orvos megfogalmazta.

Most kicsit szédülősen, kicsit gyengén vagyok, s gyakorlom az ágyról való leszállást, amúgy jól vagyok. Majd jövök.

Napfényben fürödve

 

Mostanában

hogy kijött a jó idő:
kertészkedem: ások, kapálok, gyomlálok

néha veteményezek

még néhább füvet nyírok

aztán kidőlök, s fekszem:

fekszem
fekszem és olvasok
fekszem és filmet nézet
s fekszem kiterülve, mert minden másra használhatatlan vagyok

most a legutóbbi lépett érvénybe
tehát, ha alkalmatos leszek írni, olvasni, kommenteket írni jelentkezem.....

Oly jó nézni és hallgatni őket!

Szerelmesek, boldogok és alkotnak.

Szegénység, tehetség (egy férfi és egy nő)

és ....

és a nő

  

 

és a honlapja, s innen sok minden róla.

Jövevények

A zene aláfestésnek szánt. Tulajdonképpen Murakamit olvastam, s őt csak  zenehallgatással érdemes olvasni. Ez volt a kiinduló szám.

Szóval süt a nap, meleg is van, s egyre másra bomlanak ki a rügyek a kertben. 

A levélrügyek is. Jönnek  a meglepetések. Ez galagonya?

Mert a hortenzia alól kiástam kétszer "hortenziagyereket". Ezekről kiderült, hogy 1. kecskerágó és a másikról, hogy fagyal. El is ígértem már hortenziának, amikor gyanús kezdett lenni... Az anyát tavaly a falfestés miatt tövig visszametszettem, most tér magához, de magához tért. A hortenziában most is van gyerek, de már nem csap be. Már figyelek. 

Valószínű a madarak hozzák a magokat, üldögélnek az orgona ágain, potyogtatnak, potyognak, kikelnek a magok. Most is van alatta egy bokornak való, várom mi nő ki belőle? Egyet ősszel kiástam, beültettem, de nehezen bimbósodik be, pedig érzem fog a gyökere. Tehát él.

Azt hittem csak nemesített nárciszaink vannak, a piacon egy néni holnapra ígért keresettet, hagymástól, erre mi nyílt ki a faház előtt? (Azért bemegyek érte, ha már megígértük egymásnak.)

 

 Mikor gyermekkoromban Tatabányán laktunk a kertajtótól a házig ezek közt vezetett az út. Azóta is nagy kedvencem.

 Zsebinél is nyílnak a tulipánok.

 A spirea íme zöldben!

 A kamélia lassan elpotyogó virágai.

 Újabb primulák nyílnak ki.

 S a kökörcsinek is beindultak.

 

Fehér mellett a kék gyöngyikék egy része. Nem győzök bennük gyönyörködni.

 S végül a Zsebi virág. Melege van, hiába eszkimókutya rokonság. Nem győz árnyékot keresni.

Hátha valakit érdekel: Marilyn Monroe húszéves kori fotói

   

Itt a teljes bejegyzés 

 

" Mielőtt híres volt, Marilyn Monroe néven volt ismert Norma Jeane Dougherty és 1946-ban ő és szeretője, fényképész André de Dienes utazott Malibu beach, ahol a 20 éves jövőbeni szőke bombázó jelent erre a fotósorozat. A saját szavaival, a fotós azt mondta:

"Ő volt a húsz és még soha nem tapasztalt a mérgezés a siker, de már volt egy árnyék rajta ragyogás, a nevetése. Megkértem, hogy ösztönösen reagálnak, anélkül hogy maga ideje gondolkodni, hogy a szavak a boldogság, meglepetés, visszaverődés, kétség, a nyugalmat, a szomorúság, önkínzás ... és a halál. Amikor azt mondtam, "halál" ő megfogta a hajtogatott sötét ruhát és fedett fejét vele. Halál rá volt feketeség, semmi. Megpróbáltam koaxiális másik reakció tőle. A halál lehet a kezdet, a remény örök fény. Megrázta a fejét: "Ez az, amit a halál rám." Felém fordult, arca meg, és kétségbeesett, szeme elhomályosodott, szája hirtelen megfosztott színű. Neki, a halál volt a vége mindennek. "

  

Utólagos kiegészítés: S egy már beérkezett fotója. Amivé lett. Amivé tették...