Kamcsi

Személyiség. Neve van. Kezdetben csak hercegnőként emlegettük (mert voltam olyan balga, hogy hagytam magam rábeszélni  a kertészeti árudában, hogy megvegyem őt), mert tanulmányozva az ápolási feladatait, láttam itt nagyon kényes jószággal van dolgunk, oda kell figyelni. Ebben nem is volt hiány, egyet tévedtem, a javaslat ellenére nem metszettem őt vissza. Viszont átvészelte a forró nyarat, s jött a tél. Akkor már betéve tudtam a japán kaméliák telelési szokásait, s nagyot gondolva kint hagytuk a nagy mínuszokig. Kapott egy nagy edényt, a két fal közt kitömtük diólevéllel, a tetejére is ezt szórtam.

Aztán a nagy mínuszokkor, bekerült a faházba. Ez inkább a széltől védte, még egy fedőréteget raktam rá újságpappírból, kicsit dobozokkal kerítettem még jobban körbe. (Szegény ember vízzel főz.) S imádtam, s beszéltem hozzá és simogattam minden adandó alkalommal, hogy tudja, érezze, szeretjük és vele vagyunk. Átvészeltük a telet. A múltkor a csalóka tavaszban kitettem ismét, megázott, az alsó levelek barnulni kezdtek. Kétségbeestem. Az esők ellen vissza a faházba. Nézem az időjárás előrejelzést, azt hiszem lassan kibonthatom a téli csomagolásból, kitehetem. Ha ázik is, most már átfolyik rajta majd a víz. Amúgy sok bimbó van rajta, alig várom a kibomlásukat.

Nektek van hasonló tapasztalatotok japán kaméliával?

Egy kis vigasz és remény: eső nélkül

 Zsebi póráz nélkül. Imádta.

A tavasz ígérete, a színek miatt fotóztam. Nagyon indult már az élet mindenfelé.

Válogattam a gyűjteményemből

Elnézve ezeket a képeket,  miért is van két fotón is repülés?

Most csak

bejelentkezem. Tegnap dél óta szakad az eső. No comment. Ma háromféle ügyet intéztünk. Megvan a műtéti időpontom, pontosan két hónap múlva. Arra elfogyok. Tegnap lecsúszott a kínai itthoni farmerom rólam. Az eredete miatt nem vettem komolyan. Adja a "minőségét". Ma néztem a tavaly hordott pulóverben magam, megkarcsúsodtam. Ilyen áron?

Tegnap a bolhán vettem egy kis kávés csészét az úgymond hozzávaló tányérral, s egész délután ezt nyomoztam, mert érdekelt mit is vettem, összetartoznak-e? Szerintem nem. (A tányér amúgy akasztható.)

A fotókat máshonnan szedtem le, de szerintem ugyanarról készült. Amilyen a csésze dísze, hasonló vagy ugyanilyen a korábban régiségoldalon vásárolt tányérom. Ugyanitt készült ez is.

Már csak a készítésük ideje volt a fontos, mert a csésze pecsétje inkább sejthető, de nincs nagyítóm. Mindenesetre a Városlőd ügyében, majolika, kemámia fronton kiképeztem magam, s akármilyen eredetű a csésze kávét inni nagyon kedvemre való lesz.

Apró örömök, de úgy kellenek az embernek!

Szerelmek

Mert nekem ilyen primitív szerelmeim vannak. Imádom őket, s az ország túlsó végéből, Debrecenből jöttek vissza erre a tájra, mondhatni a szülőföldjükre. (Kis csalással.)

Egy kis nosztalgia desszert

 

nem tanulság nélkül

Nézem a profilon

hány blogot is figyelek, valóságban ez kb. 15-20 lehet. Hány, de hány nem frissít!? Néhányat sajnálok. S sajnálattal látom, hogy olyan helyről is olvasnak amit nagyon, de nagyon nem akartam. Ez a nyilvánossággal jár. Ezért nem vagyok a "fészen".  Azaz csak jelen vagyok, de nem posztolok, stb. Talán a blog nyilvánosság kisebb, mint ott. Talán.